Történészek bírálják a Marie Antoinette-filmet

A kalács még mindig problémát jelent

A történészi rekonstrukció szerint nem igazolható a királynő pamfletekben rögzített szexuális szabadossága, s Burrows szerint egyáltalán nincs rá bizonyíték, hogy a királynőnek szeretői lettek volna. Axel von Fersen svéd diplomatához fűződő kapcsolata pedig inkább érzelmi, mint testi lehetett. Fersen kérdésében azonban még a szaktörténészek is megosztottak, ugyanis a diplomata többször is élete kockáztatásával próbálta kiszabadítani Marie Antoinette-et. A királynéről írt és a film alapjául szolgáló 2001-es életrajz szerzője, Antonia Fraser szerint a svéd diplomata minden bizonnyal testi kapcsolatot is folytatott a királynéval. A többség azonban továbbra is elég szkeptikus az ügyben.

A francia Marie Antoinette Társaságot megdöbbentette az alkotás, mert szóvivőjük szerint hosszú éveken keresztül igyekeztek lerombolni a közvélemény által vallott mítoszt, a legfrissebb történeti kutatásokkal is alátámasztva, hogy "a királyné korántsem az a felelőtlen és ostoba nő volt, aki kenyér helyett kaláccsal etette volna a néptömegeket. A filmben pedig mit látunk? Egyfolytában kalácsot eszik." Nem meglepő, ha a film hatására úgy értékelik, ki kell terjeszteniük a társaság ismeretterjesztő munkát.

A francia sajtóban szintén kritizálták az alkotót. Elsőként a cannes-i tudósítások fütyülték ki szinte egyöntetűen a filmet. A Le Monde filmkritikusát felháborította, hogy "a fiatal lány partiról partira járva pezsgőzik, ópiumot szív, férfiakkal hancúrozik és férfinyereggel lovagol". A film főszereplője, Kirsten Dunst nyilatkozata szerint sokan - köztük történészek - túlságosan szigorúan értékelik a filmet: "inkább csak egy múltbéli életérzésről, mint történelmi tényekről van szó, így a nézők ne várjanak filmszínházi remeket, sem pedig oktatási célú Marie Antoinette-életrajzot."

1. A forradalom felesleges áldozatának tekintik
2. A kalács még mindig problémát jelent