Marcel Proust, az eltűnt idő kalandora

A lélekelemző dekadens

A Swann új kiadásával együtt jelent meg a Bimbózó lányok árnyékában, amely 1919-ben Goncourt-díjat kapott, írója pedig egyszerre világhírű lett. Életében a Guermantes-ék (1921-ben), a Szodoma és Gomorra két kötete (1922-ben) látott napvilágot, ezek szövegét még Proust javította.

Proust 1922. november 18-án halt meg Párizsban, tüdőgyulladásban. A fogolynőt már nem tudta átdolgozni, ez a rész 1923-ban, az Albertine eltűnik 1925-ben, A megtalált idő 1927-ben jelent meg, magyarul az első három részt adták ki.

Proust a flaubert-i szűkített regényfogalmat újra kitágítva mindent belezsúfolt, amit kora elé tárt. A cselekmény lazán összefüggő fonalát az író napi élményei alapján feltámadó emlékei teszik szövevényessé. Lélekelemző módszere, laza szerkesztése a két háború közti dekadens, formabontó irányzatok forrása volt, hatására kibővültek az irodalom nyelvi és szerkezeti eszközei. Művének 16 kötete nem tartalmaz időrend szerinti eseményeket, egyetlen emlékezéssor az egész. A képek szabad asszociáció révén kapcsolódnak, emlékek, futó érzések, benyomások, jelentéktelen részletek tűnnek fel. Az élet felszínének fényeit és árnyékait senki sem ábrázolta nála gazdagabban, ez az impresszionisták rokonává teszi.

Az első negyven oldalon a nagy mű majd minden motívuma felcsendül, az expozícióval egyidejűleg fogalmazta meg Proust a lezárást, amelyben eljut oda, hogy emlékfolyamait megírja. A történetben fontos szerepet kap a szerelem, a homoszexualitás, a féltékenység, a flaubert-i Érzelmek iskolájának továbbvitele, az érzések önnön ellentétükbe fordulása, a sznobság - a kultúra egyik létrehozója, a felső rétegek életének kritikus bemutatása. A szépség is emlékezés: a tárgyak, a nők, a zene azért szépek, mert emlékeztetnek valamire. "Nem a világot tárja fel, amelyen keresztülment, kifelé nézve, hanem emlékezetét, befelé nézve, amint a világ keresztülszűrődött rajta" - írja Szerb Antal. Proust szerepét a regény terén Marx, Freud vagy Einstein jelentőségéhez mérik. Babits Mihály szerint műve úgy tetőzi be az első világháború előtti időt, mint Dante a középkort.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma, Sajtóadatbank)

1. Az eltűnt idő nyomában
2. A lélekelemző dekadens