40 éve kezdődött a kínai kulturális forradalom
2006. május 17. 13:25
Korábban
Egy hajdani vörösgárdista emlékei
`Nem az volt a kérdés, hogy vörösgárdisták legyünk vagy ne, mindenki az akart lenni` - emlékezik vissza a tragikus évtizedre 40 évvel később a `kulturális forradalom` egyik `kis katonája`, egyike azoknak, akik annak idején Mao elnök terveinek szolgálatában tűzbe és vérbe borították Kínát. 1966-ban a húszéves Lu Li-an sok millió más kínai fiatallal együtt fanatikus híve volt Mao Ce-tung (Mao Zedong) elnöknek, aki 1949-ben a kommunistákat győzelemre vezette Kínában. A közép-kínai Vuhan (Wuhan) egyetemének frissen végzett hallgatójaként vakhittel belevetette magát a `burzsoáziának a pártba befurakodott képviselői` elleni erőszakba és rombolásba. `Számunkra, akik 1949 után nőttünk fel, csak a forradalmat tanították, tehát miután elolvastuk a propagandakönyveket, valóban a történelem forradalmi élcsapatában akartunk küzdeni` - mondja a Vuhanban élő hatvanéves, ma már nyugalomba vonult üzletember.
"Akkor úgy éreztük, hogy rossz korban születtünk, mert nem volt alkalmunk küzdeni ellenségeink, a kommunizmus ellenségei ellen, nem volt esélyünk arra, hogy forradalmi hősök legyünk. A kulturális forradalom idejében azt hittük, valóban nagy szerencse számunkra ez a kampány, végre harcolhatunk álmaink megvalósításáért. Mi vörösgárdisták egyfajta isteni hadsereget alkottunk, Mao elnök katonái voltunk" - fűzi hozzá.
Akárcsak az ország más részein, a fiatal diákok e seregei megalázták és megkínozták, megölték vagy halálba kergették azokat, akiket ellenfeleikként jelöltek meg az őket háttérből irányító hatalmi csoportok. Lu Li-an szerint Hupej (Hubei) tartományban 30 ezer ember halt meg így, olyanok, akiknek egyedüli bűne az volt, hogy nem látszottak elég lojálisnak a párt szemében. "Az utcákon tüntetések és összecsapások voltak a csoportok között, valóságos kisebb csaták dúltak, ez valóban heves és erőszakos küzdelem volt." Lu kezdetben lelkesen gyűjtötte a fegyvereket a társainak, ám, mondja, sohasem vett részt ő maga is a harcokban, inkább az eszmei küzdelmet tartotta a fontosnak, tacepaokat (nagybetűs plakátokat) írt, amelyeket nyilvános helyeken tűztek ki, elítélve az éppen esedékes ellenfeleket.
Lu, aki nős és egy 23 éves fiú apja, ma azt mondja, semmit sem bánt meg, de bánja, hogy annak idején nem látott át a szitán. "Egyszerűen szégyellem magam. Látnom kellett volna a kulturális forradalom igazi természetét."
(Múlt-kor/MTI-Panoráma)
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
2. világháború
- A kollektív bűnösség elve alapján telepítették ki a magyarországi németeket
- Festmény és színdarab is megörökítette a Kossuth hídat, ami az új kezdet szimbóluma lett
- Túlzsúfolt lakások, éhezés és vég nélküli razziák – a budapesti gettó borzalmai
- Pillanatok a jeges pokolból – fényképek és levelek a Don-kanyarból
- „Vészterhes csend” előzte meg a doni katasztrófát
- Békét kötött volna, hazaárulónak bélyegezté és kivégezte vejét Mussolini
- Másfél évszázad után tért vissza Kínához Hongkong szigete tegnap
- Egyházi személyek is elmélyedhettek a mágiában a középkor során tegnap
- tegnap
- Kiváló hatalomtechnikus volt, de a túlerővel nem bírt Harold Godwinson tegnap
- Kezdetben megrémítette a nagyközönséget Wilhelm Conrad Röntgen fantasztikus találmánya tegnap
- Közös kincsünk lehet a Hold tegnap
- 10 érdekesség a Vöröskeresztről tegnap
- Bűvös számot produkált a Nemzeti Múzeum elbűvölő kiállítása tegnap