Mitterrand mítosza ma is reményt kelt

Első évek

Miterrand 1916. október 26-én született Jarnac-ban, az ország délnyugati részén, katolikus középpolgári családban, apja állomásfőnök volt. Angouléme-ben járt középiskolába, majd a párizsi egyetemen végzett jogot és politikatudományt. 1940-ben német hadifogságba esett, ahonnan 1941-ben megszökött s délen a kollaboráns vichy-i rendszer tisztviselője lett (múltjának ez a részlete csak 1994 óta ismert). 1943-ban állt át az ellenálláshoz, itt "Morland kapitány" néven megalapította a hadifoglyok országos mozgalmát, 1944 augusztusában pedig már de Gaulle első, londoni kormányának tagja volt hadifogolyügyi biztosként.

De Gaulle 1946-os lemondása, a IV. Köztársaság létrejötte után kis mérsékelt pártja, az UDSR színeiben 1958-ig parlamenti képviselő volt, ezen idő alatt tizenegyszer töltött be miniszteri posztot, állt a belügy- és az igazságügy-minisztérium élén is. 1958-ban de Gaulle visszatérése, kormányfővé kinevezése ellen szavazott, s ettől kezdve egyik vezéralakja volt az V. köztársaság, az elnöki rendszer ellenzékének. 1959-62-ig szenátorként, 1962-81 közt ismét nemzetgyűlési képviselőként működött. 1965-ben megalapított pártját 1971-ben bevitte a Szocialista Pártba, amelynek tíz éven át első titkára, 1972-től a Szocialista Internacionálé egyik alelnöke is volt.

1965-ben indult először köztársasági elnökjelöltként, második fordulóra kényszerítve a tábornokot. 1974-ben 49 százalékot ért el Giscard d'Estaing-nel szemben, csak hajszállal maradva le a hőn áhított tisztségről. Az 1981-es elnökválasztáson végül sikerült baloldali egységet létrehoznia, s biztos győzelmet aratott a Jacques Chirac által megosztott jobboldal felett. Ekkor feloszlatta a nemzetgyűlést, az új választásokon a baloldal itt is többséget szerzett.

A beiktatott Chirac és a leköszönő Mitterrand, 1995

Első elnöki évei a választási ígéretek teljesítésével teltek, ezt az időszakot szimbolikus akciók jellemezték: a halálbüntetés eltörlése, államosítások, a kommunisták bevonása a kormányba, erős szociális, társadalmi és közigazgatási reformok. Később felhagyott a baloldali gazdaságpolitikával, a világgazdasági helyzet Franciaországot is új, megszorító politikára kényszerítette. Az 1983-as fordulatot Mauroy kormányfő s a kommunista miniszterek távozása követte. 1986-ban a jobboldal visszaszerezte a parlamenti többséget, ezután két év a baloldali elnök s a jobboldali kormányfő, Jacques Chirac "társbérletét", kohabitációját hozta. A terrorizmus és a diáktüntetések Chirac ellen fordították a közvéleményt s az 1988-as elnökválasztáson Mitterrand ismét győzelmet aratott, az államfői posztot 1995-ig töltötte be.

1. Első évek
2. De Gaulle-t is megelőzve
3. Adieu, Mitterrand