A zsarnok apa árnyékában, katonaszökevényből lett filozófuskirály II. (Nagy) Frigyes

2022. augusztus 17. 18:00 Múlt-kor

A porosz bürokratikus államgépezet egyik fő letéteményese nem csak uralkodóként volt egyedi karakter. Édesapja fenyítései ellenére az irodalom és a zene rajongója maradt, fuvolajátékával könnyeket csalt hallgatóinak szemébe, és a híres filozófussal, Voltaire-rel is levelezésben állt. A 236 évvel ezelőtt, 1786. augusztus 17-én elhunyt II. (Nagy) Frigyes porosz király hadvezérként a Habsburgok ádáz ellensége, Sanssouci kastélyában filozófuskirály volt, „Észak Salamonjaként” pedig Európa példaképévé vált.

Johann Georg Ziesenis festménye II. (Nagy) Frigyesről

Korábban

Az ember

Már gyermekkorában arra ítéltetett, hogy „törött személyiséggel” éljen. Frigyes 1712-ben született, mindössze kétéves volt, amikor édesapja örök csendre intette, mondván a férfiak nem sírhatnak. Édesanyja, hannoveri Zsófia Dorottya igazi művészlélek volt, egy francia nevelőnővel együtt támogatta Frigyest, hogy ellensúlyozzák édesapja zsarnoki befolyását.

A trón várományosát kifejezetten érdekelte az irodalom és a zene. Eleinte szépirodalommal – versekkel – foglalkozott, majd kora előrehaladtával már inkább államtörténeti munkákat írt. Emellett kifejezetten tehetséges fuvolaművész vált belőle.

Édesapja, a katonás jellemű, „káplárkirálynak” gúnyolt I. Frigyes Vilmos Berlin utcáin járva saját dolgozó népét is ellenőrizte, és ha nem volt elégedett, ütlegelt. Eltökélt szándéka volt megszabadítani fiát a művészet „káros” befolyása alól: ha kellett, könyveket dobott a kandallóba, fiát pedig nyilvánosan megalázta és megverte tévelygéséért. Zenetanárát az ifjú Frigyes egy ízben a szekrénybe bújtatta az uralkodó haragja elől.

A trónörökös 18 évesen megelégelte a kegyetlen bánásmódot, és szökést kísérelt meg Angliába. Az 1830-as év azonban nem hozott szerencsét: édesapja elfogatta, katonaszökevényként pedig a bíróság elé citálta. Az uralkodó az eredetileg kiszabott büntetést enyhének találta, ezért a szökés szervezőjét halálbüntetésre ítélték, a fiatal trónörökösnek pedig végig kellett néznie bajtársa lefejezését.

Frigyest másfél évig Küstrinben tartotta fogva édesapja, ezután hivatali munkára kényszerítette, ahol az engedelmességet és a szorgalmat kellett megtanulnia. Felkészítették az államvezetésre, jó magaviseletéért egy gyalogezred parancsnokává léptették elő.

A 24 éves, zsarnokságban nevelkedett trónörökös

Az atyai szigor akkor enyhült jelentősen, amikor a „tékozló fiú” elfogadta apja ajánlását, és elvette a braunschweig-wolfenbütteli hercegnőt 1733-ban, noha korábban II. György angol uralkodó lányát, Amáliát szemelte ki magának feleségül. Házassága boldogtalan – és gyermektelen – maradt, de saját udvartartásában fellélegezhetett, többé nem kellett tartania a mindennapos megaláztatásoktól.

A francia filozófus és író, Voltaire lett az egyik első levelezőpartnere, akivel évtizedeken át fenntartotta intellektuális barátságát. A jó viszony annak ellenére megmaradt, hogy Voltaire 1753-ban – az ekkor már porosz király – II. Frigyes magánéletéről kiadott művében nyíltan élcelődött levelezőtársa homoszexualitásán. (Erre vonatkozólag sem egyértelmű cáfolat, sem egyértelmű bizonyíték nem áll rendelkezésre.)

Édesapja 1740-es halála után lelke felszabadult a terror alól, a potsdami Sanssouci-kastélya a filozófusok Mekkája lett – nem véletlenül nevezték Frigyest „Észak Salamonjának” –, európai hírű példaképpé vált, uralkodása a felvilágosult abszolutizmus szabta kereteken is túlmutatott. Naponta rendezett koncerteket, saját zenéjével is könnyeket csalt a látogatók szemébe, fuvoláját a legjobb barátjának nevezte.

Öregedésével köszvénye meggátolta a játékban, felvilágosult szellemének imázsa – éppen a francia forradalom előestéjén – megkopott. A korszellem meghaladta, ezért élete végére elmagányosodó, mogorva ember lett, de népe szemében haláláig – és ezután is – a „kedves öreg Fritz” maradt.

következő oldal 1 / 2