A sikert és a halált is vakmerősége hozta el Robert Capának

A világ leghíresebb háborús fotósa

Az első nagyobb háborús megbízását a francia baloldali Regards nevű hetilaptól kapta. Gerda Taróval így 1936-1937-ben a spanyol polgárháború egyes helyszíneiről tudósítottak. Később folytatták a munkát a szintén francia Ce Soir megbízásából.

Az itt készült képek hozták meg Robert Capa számára a világsikert. Egyik leghíresebb fotográfiája A milicista halála, amely bejárta a világot. A képet 1936 szeptemberében elsőként a francia VU magazin közölte, aztán lehozta a Life, majd több korabeli, nemzetközi propagandakiadvány.

A fotót később többen „beállított” képnek titulálták. Készítésének körülményei azonban a mai napig nem tisztázottak. Ezután a már híres fotós a második kínai–japán háború miatt 1938-ban Kínába utazott. Két év múlva, 1940-ben pedig már Mexikóban kattintgatta fényképezőgépét.

Közben kitört a második világháború, ám az ekkor már New Yorkban élő Capa az első ezzel kapcsolatos komolyabb tudósítási feladatait csak 1943-ban kapta. Ettől kezdve viszont szinte végig az első vonalakból küldte képeit a Life magazinnak.

Folyamatosan kísérte az amerikai katonákat, és néhol megrázó, máshol realisztikus képeket publikált. Alapelvéhez mindvégig tartotta magát, és a lehető legközelebbről készítette a fotókat az alanyairól. Észak-Afrikába, később Szicíliába is elkísérte a csapatokat.

Egyetlen fotósként lépett a partraszállók első hullámával Normandia földjére 1944. június 6-a hajnalán. Korabeli beszámolók szerint összesen hat tekercsnyi filmet, azaz több mint száz kockát fotózott el. Csak délután (a hídfőállás biztosítása után) tért vissza az angliai Portsmouthba, ahol a filmtekercset bevitte a Life irodájába, mielőtt nyugovóra tért volna.

A felbecsülhetetlen értékű fotók azonban az előhívás során javarészt megsérültek, és csupán nyolc teljes kép, valamint három fotó részletei maradtak meg. A Life így összesen tíz fotót közölt június 19-én, „Enyhén életlen” (Slightly Out of Focus) címmel, amin Capa joggal bőszült fel.

Néhány év múlva, 1947-ben megalakította saját fotóügynökségét, amely a Magnum nevet kapta. Alapító kollégái barátja, Henri Cartier-Bresson, valamint David Seymour, George Rodger és William Vandivert voltak.

A háborús pusztítást és a kommunista befolyás nyomait 1948-ban Magyarországon is rögzítette. 1954-ben utazott Japánba, és – ha már úgyis ott volt – ekkor kérte meg a Life magazin, hogy készítsen néhány fotót az Indokínában nyolc éve zajló függetlenségi háborúról.

Capa egy francia ezreddel május 25-én reggel indult felderítő útra a laoszi határvidéken. A gyalogút során számos képet készített a katonákról, valamint a leégett és kifosztott falvakról.

Miután szeretett veszélyesen élni, délután három óra előtt öt perccel, miközben a francia csapatok előrenyomulását követte, a figyelmeztetések ellenére is felmászott egy töltésre, hogy képet készítsen a vidékről. Capa taposóaknára lépett, amely felrobbanva azonnal megölte. Negyven éves volt ekkor.

1. Az unatkozó cápa
2. Képei tele voltak intimitással és intenzitással
3. A világ leghíresebb háborús fotósa

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. Az ENSZ és az Európai Unió
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• 1948 óta a „visszatérés joga” áll az izraeli-palesztin konfliktus középpontjában
• 26 éves az Európai Unió
• Tényleg nem tett meg mindent az ENSZ a magyar ügy érdekében 1956-ban
• Botrányok övezték az egyik legnagyobbb ENSZ-szervezet történetét
• A gázai lőporos hordó - az arab-izraeli konfliktus története
• 10 tény a ruandai népirtásról
• 60 éve lett vége a hidegháború legvéresebb konfliktusának
• Az ENSZ-re sózta London Palesztinát
• Viták a közös európai történelem kapcsán