A leszármazottakban tovább élnek a második világháború által okozott traumák
2019. június 17. 15:03 Múlt-kor
Napjainkban a 20. század fegyveres konfliktusai közül a legtöbb szó talán az első világháború, illetve a vietnami háború pszichés áldozatairól esik – a katonákról és civilekről, akikben poszttraumás stressz szindrómát idéztek elő az átéltek. E jelenség azonban minden háborúban gyakori, és nem kivétel ez alól a második világháború sem, bármennyire is igyekezett a háború utáni időszakban a média másként ábrázolni azt. A kialakult poszttraumás stressz az elszenvedő személy gyermekeire is hatással lehet, de akár még több nemzedék életét is befolyásolhatja, így a világ minden táján velünk élnek a harcok okozta sebek – írja a BBC.
Korábban
Hazugság a vásznon
A Leghosszabb Nap című 1962-es nemzetközi koprodukcióban készült, az 1944-es normandiai partraszállásról szóló háborús film egyik jelenetében egy Richard Beyman által alakított fiatal amerikai ejtőernyős megoszt egy cigarettát Richard Burton karakterével, egy tapasztalt brit pilótával.
A film végén zajló jelenet az ártatlanság és a keserű tapasztalatok találkozását jelképezi: a Burton által alakított pilóta, David Campbell (aki a film sok szereplőjétől eltérően kitalált személy) már az 1940-es angliai csata óta harcol, míg társa, Arthur „Dutch” Schultz közlegény csupán most lépett először a harctérre.
Miután több kilométerre ért földet a kijelölt céltól, a film szerint a partraszállás napját azzal töltötte, hogy egységét kereste, a küzdelem zaja felé tartva, azonban nem sikerült elérnie azt. Még egyetlen lövést sem adott le fegyverével.
Az igazi „Dutch” Schultz D-napja ettől igencsak különbözött. Az igaz, hogy sok más ejtőernyőshöz hasonlóan az éjszakai-hajnali művelet során nem a számára kijelölt célterületen dobták le, azonban hamar csatlakozott más útjukat kereső amerikai katonákhoz, akikkel együtt intenzív német aknavetőtűz alá került.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/8abd0409c8de421f9c319f368990ad03.jpg)
Ezután végig kellett néznie, ahogy egy súlyosan sebesült bajtársát kegyelemből lelövik a többiek. Estére már a később híressé vált Sainte-Mère-Église kisváros közelében egy hídért folyó harcban vett részt – ez négy napon át dúlt, amíg a németek vissza nem vonultak.
1944 szeptemberében, immár Hollandiában, Schultz egy alkalommal nem tehetett egyebet, mint hogy rózsafüzérét markolja, miközben szakaszparancsnoka a szeme láttára halt meg. 1944 telén két hetet töltött kórházban tüdőgyulladással – mire visszatérhetett a frontra, az Ardennekben történt német ellentámadás feltartóztatásában ezredének több mint fele életét vesztette.
A borzalmak csúcsa azonban még csak ezután következett: jelen volt a wöbbelini koncentrációs tábor felszabadításánál, ahol – mint később elmondta – „nehéz volt megkülönböztetni az élőket a holtaktól.”
Akár hasonlított Schultz korábbi énjére Beymer ártatlan karaktere, akár nem, annyi biztos, hogy az 1945-ben az Egyesült Államokba visszatérő férfi már egészen más volt. A barátnője által megismert vidám természetű, vicces kedvű legény, akire 1943 óta várt, komorrá és melankolikussá vált.
1945. decemberi esküvőjük után tapasztalta meg először újdonsült férje rémálmait – miközben nyugat felé tartottak vonattal Schultz szüleit meglátogatni, a férfi elkezdett álmában kiabálni, és megpróbált kimászni a kocsi ablakán. Az is feltűnt az új feleségnek, hogy férje igen gyakran nyúl flaskájához.
„Az emberek nem akarják tudni, milyen volt”
„Apám funkcionáló alkoholista volt” – mondja Schultz lánya, Carol Schultz Vento. „Egyfajta öngyógyszerezés volt ez valójában.” Carol elmondása szerint az akkoriban előtérben lévő narratíva fáradhatatlanul vidám és optimista volt: a második világháború hősei immár egy virágzó békebeli társadalom felépítésén dolgoztak, és a házasságok számának háborút követő ugrásszerű növekedése mellett senki sem beszélt a válásokéról, amely viszont rekordot döntött.
Arról sem esett szó, hogy a veteránkórházak megteltek súlyos lelki problémákkal küzdő férfiakkal, az 1950-es és 1960-as évek filmjei pedig nem a háború valóságát ábrázolták. Édesapja azt mondta neki erről: „Az emberek nem akarják tudni, milyen volt.”
Más ilyen gondokkal küzdő veteránokkal szemben „Dutch” Schultz sosem vált erőszakossá, és nem voltak dühkitörései. Amikor ittas volt, „vagy viccelődött, vagy sírt” – mondja Carol. Schultz rémálmai azonban élete végéig elkísérték. Carol édesanyja arról beszélt, rendszeresen arra ébredt éjszaka, hogy nem csupán az ágyneműt, de a matracot is teljesen átáztatta az izzadság.
Válásuk után Schultz egy este felhívta lányát: a zokogó férfi arról számolt be, új felesége megpróbálta felvágni az ereit a fürdőkádban, Schultz pedig emiatt szintén az öngyilkosságot fontolgatta. Elmondta, hogy borzasztó apa volt, mire Carol biztosította őt, hogy ez nem igaz. Mint évekkel később megtudta, édesapja a beszélgetés alatt végig egy pisztolyt tartott saját fejéhez.
Schultz ezt az esetet követően elvonókúrára jelentkezett, majd alkoholellenes és függőségmegelőző programokból épített magának karriert. Folyamatosan küzdött azért, hogy a veteránügyi minisztérium hajlandó legyen elismerni és kezelni a pszichológiai sérüléseket, amelyekkel a háborúból tért vissza. 80 éves volt, amikor a csatát végre megnyerte – mindössze két évvel halála előtt.
Támogasd a
szerkesztőségét!
![2024. nyár: Hírhedt emberrablások](/ih0Ax/article_issue/.275x275/167.jpg)
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
![Múlt-kor magazin 2013/ősz](/ih0Ax/label/.cut-640x400/561.jpg)
ősz
Múlt-kor magazin 2013
- A múlt század romkocsmái
- A Romanov-ház utolsó évtizedei
- Udvari bolondok a történelemben
- Száz éve épült a szőnyi álomkastély
- Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
- A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
- A Kennedy-család és az öröklött hírnév
- Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
- Robert Capa és Magyarország
- Olajbirodalma szétesése után vagyona nagy részét eladományozta John D. Rockefeller 19:05
- Csupán egy dolog miatt nem gúnyolták a kortársai által furcsának tartott Szókratészt 18:05
- „Azt a színházat, amelyik nem vállal kockázatot, megette a fene” – beszélgetés Meczner Jánossal 16:05
- Magyar nyelvű tárlatvezetéssel várja a látogatókat Mária Terézia kedvenc vidéki rezidenciája 15:30
- Sokkolta Kecskemét lakosságát az 1911-es földrengés 14:20
- André Kertész korábban nem látott fotóit is bemutatja a Magyar Nemzeti Múzeum 13:20
- Hatalmas összegért keltek el Napóleon pisztolyai 11:20
- Páváknak és hattyúknak is otthont adott a régi Városliget 10:40