2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
ITT vásárolhatsz termékeinkből

25 millió amforatöredékből jött létre az ókori Róma egyik dombja

2024. augusztus 4. 16:05 Múlt-kor

Rómáról köztudott, hogy hét dombra épült. Míg azonban a Capitolium, a Quirinalis vagy a Palatinus természetes körülmények között keletkezett, van az olasz fővárosnak egy „magaslata”, amely nem ilyen úton jött létre. A Tevere bal partján álló negyvenöt – más források szerint harmincöt – méter magas, másfél kilométer kerületű, mintegy húsz perc alatt megkerülhető szeméthegy, a Monte Testaccio ugyanis római kori amforákból épült fel. A különös képződmény már több mint kétezer éve része a római városképnek. Bár a kutatók hosszú időn át szinte alig vettek tudomást a kizárólag olívaolajat szállító agyagkancsókból álló halomról, az ókori tárolóedények felbecsülhetetlen forrásértékkel bírnak a római kereskedelem és gazdaság kutatása szempontjából.

amforák
Amforák a Monte Testacción

Az ókor tárolóeszközei

A Római Birodalom első számú folyadéktároló eszközei az amforák voltak. A hatalmas égetett agyagkorsókban bort, olívaolajat, valamint az apró tengeri halak zsigereiből és véréből készített pikáns ételízesítőt, ún. garumot szállítottak Rómába, a világ akkori legnépesebb fővárosába.

Az amforákat szállító legnagyobb hajók akár tízezer, egyenként 30 kilós, 70 literes edény tárolására is alkalmasak lehettek. A borral vagy olívaolajjal töltött korsók tömege akár a 100 kilót is meghaladhatta. A hajóban az amforákat több – akár négy – rétegben is egymásra halmozhatták.

A vitorlások rakterét gyakran homokkal bélelték ki, amely a legalsó edénysornak is biztos alapot biztosított. Az amforák aljából egy kis csücsök állt ki, így megérkezés után könnyedén kirakodhatták őket a fövenyre oly módon, hogy a homokba döfték az aljukat.

Az agyagkorsók többségét újrahasznosították – többek között virágcserép és ereszcsatorna formájában –, kivéve azokat, amelyekben olajat tároltak. Ebben az esetben nem lehetett szó újrahasznosításról, mivel a tárolóedények tartalma beivódott az agyagba és megavasodott, így összetörték őket.

A korsók szétzúzását és a cserepek szemétlerakóhelyre történő elszállítását – ahogy a törmelék akkurátus elhelyezését is – felügyelők ellenőrizték.

A cseréphalom pedig idővel „heggyé” nőtt. Számítások szerint a képződmény mintegy 25 millió – más források szerint több mint dupla annyi – amforatöredékből áll.

Annak ellenére, hogy az amforákat nemcsak olívaolaj szállítására használták, más termékek tárolására használt edények töredékeiből álló szemétdombot egyelőre nem tártak fel a kutatók.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Az ókori Róma fő kikötője, Ostia újkori ábrázolásaA Monte Testaccio évszázadokon át épült az újrahasznosíthatatlan, olaj tárolására használt amforákbólAmforát cipelő embereket ábrázoló relief az ókori RómábólA Monte Testaccio madártávlatbólAz ókori szemétdomb közelrőlAmforák a Crypta Balbi régészeti múzeumban, amely a Museo Nazionale Romano részeként működik
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár