Akinek Erdély aranykorát köszönhetjük
2013. november 15. 12:00
Korábban
Erdély Európa térképén
A harmincéves háború kitörése után, 1618-ban Bethlen szövetséget kötött a Habsburg-uralom ellen lázadozó cseh rendekkel. A következő évben egy hadjárat keretében egész Észak-Magyarországot elfoglalta, s csapataival Bécs alá jutott. 1620-ban a besztercebányai országgyűlés királlyá választotta, ám mivel protestáns volt, a katolikusok várható ellenállása miatt nem fogadta el a koronát. A csehek fehérhegyi veresége után 1621-ben Nikolsburgnál békét kötött a császáriakkal.
Ezt követően a királyi címről való lemondás fejében hercegi címet kapott Munkács várával, s megtarthatta az elfoglalt hét felső-magyarországi vármegyét (Abaúj, Bereg, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Zemplén), valamint élete végéig megszerezte Oppeln és Ratibor sziléziai hercegségeket. Valójában azonban a vármegyék magyar nádori jogkör alatt maradtak, azoknak csupán csekély jövedelmeire tehette rá a kezét a fejedelem.
IV. Frigyes pfalzi választófejedelem (valamint cseh király) és Bethlen Gábor egy korabeli metszeten
1624-ben újabb, de eredménytelen támadást indított a Habsburgok ellen, az ezt lezáró bécsi béke csak a nikolsburgi szerződés eredményeit erősítette meg. 1626-ban – erősítve protestáns kapcsolatait – feleségül vette Brandenburgi Katalint, s belépett a westminsteri szövetségbe (dán, angol, holland Habsburg ellenes szerződés), amely a Habsburgok európai hatalma ellen irányult.
Hátországa biztosítása végett a román fejedelemségek vazallusként kénytelenek voltak hűségesküt tenni neki, és meghatározott adót fizettek. Még ebben az évben Mansfeld svéd generális seregeivel akart egyesülni, de Drégelypalánknál Wallenstein tábornokkal került szembe, aki a szövetségesek találkozását akarta megakadályozni, s üldözte az északi hadat, amely magyar területre menekült. Ütközetre egyikük sem vállalkozott, ám a hatalmas csapatok mozgása mérhetetlen károkat és szenvedést hozott a Felvidékre.
Utolsó éveiben, mint sok erdélyi fejedelem, Bethlen is a lengyel trón megszerzésére törekedett, ám Mihály moszkvai cárral történő lengyelellenes tárgyalásainak nem voltak gyakorlati következményei. Az évek óta beteg fejedelmet ájulás, köszvény, hideglelés keserítette meg, amihez még vérkeringési zavarok is hozzájárultak. 1629-re már alig tudott enni, az utazás pedig keserves gyötrelmekkel járt, végül 1629. november 15-én hunyt el Gyulafehérváron.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tél
Múlt-kor magazin 2010
- Magyar békefenntartók Kínában: haditengerészek a felkelők ellen
- Egy világrekorder magyar stewardess 27 ezer órája a levegőben
- Interjú Oborni Terézzel
- Paraszt Bruegel. Egy holland humanista élete
- Elhurcolva és elhurcolva. Lajos Iván próféciája 1939-ben
- A szovjetterror fehérorosz áldozatai, avagy a Kuropati erdő borzalmas titka
- Anyatejút. A szoptatás kultúrtörténete
- Csellóval a frontra. Egy kalocsai körorvos különleges kalandjai
- Prodam Guidó szenzációs akciója: az első repülés Budapest felett
- A poroszok modernebb fegyverzete győzedelmeskedett a königgrätzi csatában tegnap
- Inkább elsüllyesztették a francia hadihajókat a britek, nehogy a németek kezére jussanak tegnap
- Amikor még őstulok sétálgatott a Nagykörúton tegnap
- Bizarr labdajáték jelentette a legnagyobb szórakozást Tikal népének tegnap
- Díjátadóvál zárták az Operaház Szláv szezonját tegnap
- A könyvtárak növekvő népszerűségére mutat rá az OSZK statisztikája tegnap
- Szerelmi csalódásai csak mélyítették Franz Kafka depresszióját tegnap
- Kiváló marketingérzéke is szerepet játszott André-Gustave Citroën sikerében tegnap