Egyre kevesebb a gomba a Lascaux-barlang falán

2011. június 28. 09:01

Kezd visszaszorulni az őskori barlangfestményeiről elhíresült, a világörökség részévé nyilvánított Lascaux-barlang falán az egyik néhány éve megjelent gombafaj. Azonban korai lenne még pezsgőt bontani, mivel a turisták továbbra is csak a megfelelő óvintézkedések közepette látogathatják a festmények másolatait, a 15-17 ezer éves rajzok megóvására ráadásul a kutatóknak is korlátozott idő áll rendelkezésre.

Korábban

A 18 ezer esztendős Öreg Hölgyet ma már acélajtók, biztonsági kamerák és a 21. század legkorszerűbb technikai vívmányai védik az alkotásra folyamatosan leselkedő veszélyektől. A jégkorszaki műremeken lovak, egy már kihalt bölényfaj és kőszáli kecskék láthatók – kérdés, hogy meddig. A korábban látható veszélyforrások (a látogatók) mellett ugyanis megjelentek a láthatatlan, még komolyabb pusztítással fenyegető „hódítók”, a mikrobiológiai szennyeződések.

Az 1940-ben négy tinédzser által felfedezett Lascaux-barlangot a világháborút követő években elárasztották a turisták, naponta akár kétezren is felkeresték a páratlan őskori művészeti alkotásokat. A barlangot végül lezárták a látogatók előtt, de akkorra a hőség, a magas páratartalom és a mikróbák már komoly károkat okoztak a barlangrajzokban, teljesen felborítva a természeti képződmény ökoszisztémáját.

A barlangfestmények állagának megóvására az elsők között hívta fel a figyelmet Jean Clottes, aki a hatvanas évektől kezdve követi nyomon a rajzok állapotában végbemenő változásokat. Az idős férfi a múlt héten újra felkereste a még a kutatók számára is csak nagy ritkán megnyíló barlangot; a szakember szerint a rajzok olyan „tüneteket” produkálnak, amelyekre senki nem számított hatvan évvel ezelőtt. „Teljesen feldúlták a barlangot” – nyilatkozta Clottes. „Csak 1947-ben 600 köbméter kőtörmeléket mozgattak meg, hogy bejáratot és betonutat készítsenek, az odalátogatóknak ráadásul villanyvilágítást is biztosítottak” – tette hozzá.

„Semmilyen előzetes felmérést nem végeztek, így nem csoda, hogy az itt végzett munkával teljesen felborították a barlang mikroklímáját” – adott hangot elkeseredésének a szakember. A barlangot 1963-ban zárták be, miután a falakon zöld penész jelent meg. Ezt követte a kilencvenes években a fehér gomba, más néven Fusarium solani, amire több megoldást is kidolgoztak a szakemberek, de a különböző gombaölők és a falakra helyezett légsűrítő nem hozta meg az átütő sikert.

2007-ben fekete foltok lepték el a falakat, mire az UNESCO felvette Lascaux-ot a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára. A szakemberek most olyan multidiszciplináris megoldáson dolgoznak, amelynek egyik eleme sem oltja ki a másik hatékonyságát: a barlangokban elhelyezett szenzorok figyelik a légmozgást, a páratartalmat és a hőmérsékletet, viszont ez a technika csak kis teret enged a beavatkozásra. A gomba már így is kezd visszaszorulni, a szürke árnyalatok pedig már csak egy-két helyen csúfítják a falakat és a festményeket.

Ma évente mindössze 800 órát engedélyeznek a kutatásra és a karbantartási munkálatok elvégzésére. A barlang bejáratától kétszáz méterre találhatók a festményekről készített másolatok, amelyek évente 300 ezer látogatók vonzanak. A turistáknak csak fehér kezeslábasban, műanyag hajhálóban és latex kesztyűt viselve szabad megközelíteniük a barlangot, igaz, a baktériumölő fürdőbe már nem kell belemártaniuk lábbelijüket.