Kitüntetik a pannonhalmi embermentőt

A Magyarországra fiatalon érkező svájci Eduard Brunschweilert jó kapcsolatokkal rendelkező, ambiciózus és sikeres textilgyárosként ismerték a korabeli Budapesten. 1944-ben a Nemzetközi Vöröskereszt - Friedrich Born, budapesti delegátus ajánlására - az akkor már a humanitárius szervezet védelme alatt álló Pannonhalmi Apátság menhelyének vezetésével bízta meg. Ott tartózkodása alatt, a dühöngő nyilas terror közepette mintegy háromezer menekült, főleg kisgyermekek talált oltalmat, táplálékot és orvosi ellátást a monostor falai között.

A megbízottnak és a mindvégig kitartó szerzeteseknek meg kellett óvniuk a háború pusztításaitól az ősi monostor épületét, az itt lévő és a Budapestről ide szállított nemzeti műkincseket is. Brunschweiler határozottságával, ügyes diplomáciai érzékével - nemegyszer a kapunál, kerítésnél folyt erőszakos és hangos viták által is - rendre meghiúsította a Vöröskereszt nyújtotta védelem megszüntetésére irányuló akciókat. A szervezettel való összeköttetés megszakadása után, elszigeteltségében, kényszerűen sokszor egyedül határozott, ha kellett, habozás nélkül kockáztatott.

Pannonhalmán protestáns keresztényből katolikussá lett, ekkor kapta a bencések alapító atyja után a Benedek nevet. Helytállására, rátermettségére egyre nagyobb szükség volt, a Gestapo ügynököket küldött Pannonhalmára, a Wehrmacht pedig délkelet-európai főparancsnokságának főhadiszállását kívánta a kolostorba helyezni. 1945 tavaszára újabb menekülők százai érkeztek, hogy itt vészeljék át a front átvonulását. Az ellátási nehézségek a létszám gyarapodásával, az orosz csapatok közeledtével növekedtek, a helyzet egyre súlyosabbá vált.

Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát 1946. április 29-én kelt, gróf Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi miniszterhez írt levele szerint „a német megszállás, nyilas uralom és a bekövetkező harcok idején a magyarság iránti hűséges szeretetéről, nagy jellemszilárdságról és hősies bátorságról tett tanúságot, igen sokszor életének kockáztatásával. (…) A megnyerő fellépésű, szeretetre méltó és amellett szívós akaratú, finom diplomáciai tehetséggel megáldott férfiút” a főapát a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti delegátusának ajánlotta.

Életének elkövetkező hónapjairól keveset tudunk: 1945 nyarán az orosz hatóságok elhurcolták, majd kiszabadulva 1946-ban hagyta el Magyarországot. Néhány éves New York-i tartózkodás után Dél-Afrikában telepedett le. Újra a textiliparban tevékenykedett, ahol jelentős sikereket ért el. Humanista meggyőződését sértette a színesbőrű lakosság rasszista megkülönböztetése. Demokratikus magatartása miatt gyakran került konfliktusba a dél-afrikai apartheid rendszerrel. A bencésekkel egészen élete végéig ápolta a kapcsolatokat. Levelezésben állt velük, évente visszatért pihenni, feltöltődni a svájci uznachi bencés monostorba, közösségüket jelentős anyagiakkal is támogatta. 1987-ben - 77 évesen - Dél-Afrikában hunyt el.

Tiszteletére 2006-ban Pannonhalmán állított emléktáblát a Nemzetközi Vöröskereszt és a Holokauszt Emlékközpont. Életéről Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont vezető történésze kutatómunkája alapján, Siklósi Szilveszter rendezésével dokumentumfilm készült, melyet a közeljövőben mutatnak be.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­­ősz
Múlt-kor magazin 2016

• Afrika legnagyobb rablója
• Nagyhörcsökpuszta: Annavár
• Szolidaritás és hétköznapok 1956 októberében
• 26 négyzetméternyi történelem
• 1956 a nyugati sajtóban és a Szabad Európa Rádióban
• Szomszédék főztje
• Kőszívű emberek
• Hét különleges nő 
• Az orvos, aki betegeinek arcába áramot vezetett