138 jobbágyát is halálra kínozhatta az „orosz vérgrófnő”, Darja Szaltikova

Felvilágosodás és bűnhődés

Éppen ebben az évben foglalta el puccsal férje, III. Péter cár trónját II. (Nagy) Katalin. A felvilágosodás eszméinek híveként eltökélte, hogy modernizálja Oroszországot, ennek keretében a holopok sorsán is javítani kívánt.

Az orosz nemesség erről természetesen hallani sem akart, azonban a cárnő óvatosan elért némi előrelépést: uralkodása kezdetén megtiltotta a holopokkal való kegyetlenkedést, és lehetőséget biztosított panaszaik hatósági kivizsgálására.

Katalin törekvései hozták el végül Szaltikova rémuralmának végét: a megszokottnál jóval több, 22 panasz érkezett rövid időn belül a birtokán uralkodó viszonyokról.

A panaszt benyújtani szándékozókon Szaltikova rendre bosszút állt, minden esetet azonban nem tudott megakadályozni.

A huszonkettedik panaszt egyik férfi jobbágya adta be: állítása szerint úrnője nem egy, de három egymás utáni feleségével is végzett rövid időn belül. A hírről maga a cárnő is értesült, és elrendelte Szaltikova letartóztatását.

A nemesasszonyt egy moszkvai tömlöcbe zárták a végül két éven át tartó vizsgálat idejére. A hatóságok nyomozása során számos jobbágy jelentkezett, és mintegy 138 gyilkossággal vádolták meg úrnőjüket.

A nemesek számára önmagában egy holop megölése nem ütközött törvénybe, mivel a jogfosztott földművesek gyakorlatilag uraik tulajdonának számítottak, azonban Szaltikova vérszomja még az akkoriban elfogadhatónak tartott határokon is túlment.

Úgy tűnt, a cárnő Szibériába száműzi – Oroszország még Katalin férjének elődje, Erzsébet cárnő idején, 1754-ben eltörölte a halálbüntetést, amely egyébként sem valószínű, hogy szóba jöhetett volna egy nemes esetében azért, ahogy holopjaival bánt.

Végül köztes megoldás született: Darja Szaltikovát 38 holop meggyilkolásában találták bűnösnek, és „civil kivégzésre” ítélték. Ez azt jelentette, hogy a moszkvai Vörös téren nyilvánosan megverték, majd közszemlére tették leláncolva, egy táblával a nyakában, melyre bűneit írták fel.

Az összegyűlt tömeg egy órán át bámulhatta és szidalmazhatta, ezután pedig a moszkvai Ivanovszkij-zárda egyik cellájába vitték. A zárda addig is gyakorlatilag az orosz arisztokrácia „problémás” női tagjainak magánbörtöneként funkcionált, melyben apácák felügyelték a fogvatartottakat.

Itt igen szűkös körülmények között töltötte élete hátralevő évtizedeit. Néhány leírás szerint láthatóan leépült a börtönben, és agresszívan viselkedett látogatóival.

Nem tisztázott, hogy Szaltikova eleve ilyen alkat volt, vagy a magányos bezártság miatt váltak még súlyosabb mentális betegségének tünetei. 1801-es, 71 éves korában bekövetkezett haláláig mindössze hetente egyszer, istentiszteletre engedték ki zárkájából.

1. Rémisztő hírek
2. Vonzódás az erőszakhoz
3. Felvilágosodás és bűnhődés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nőtörténet

• Senki sem akarta, hogy Őrült Johanna trónra lépjen
• Oroszlánrészt vállalt Mátyás királlyá választásában Szilágyi Erzsébet
• A háremből emelkedtek fel az Oszmán Birodalom legbefolyásosabb női
• A sarkvidéki éjszaka csillagai Budapestre költöztek
• Ha kellett, akár hajnalig is a betegei mellett virrasztott Andrássy Ilona
• Nagy küzdelem árán lett ápoló az előkelő családból származó Florence Nightingale 
• Saját megbízói ítélték el az első világháború egzotikus kémnőjét, Mata Harit
• Akár csökönyös főnökeivel is hajlandó volt ölre menni Bette Davis
• Családja történetét írta meg egyik leghíresebb regényében Szabó Magda