Vakmerő mutatványnak indult, haditechnikai forradalmat hozott az első hajós le- és felszállás

2023. december 31. 16:01 Múlt-kor

A vakmerő aviátor korábban már szállt fel repülőgéppel egy hajóról. Most azt kellett bebizonyítania a szkeptikusoknak, hogy a nehezebbik feladat – a hajón való landolás – is kivitelezhető. Sikerrel is járt, örökre megváltoztatva a tengeri hadviselést.

Eugene Ely felszáll a USS Birmingham fedélzetéről 1910. november 14-én, két hónappal a korszakalkotó San Franciscó-i bravúr előtt

Korábban

Széllel szemben

25 kilométer/órás hátfélszél hasított kellemetlenül a USS Pennsylvania páncélos cirkálón rögtönözve felépített leszállópályán. A San Franciscói-öbölben horgonyzó hadihajó őrszemei úgy gondolták, ilyen időjárási viszonyok között nem fog sikerülni a mutatvány az apró Curtiss kétfedelű repülőgépnek. Miután megpillantották a körülbelül 350 méteres magasságban köröző gépet, úgy gondolták, a pilóta nem fogja megpróbálni a landolást.

Ő azonban 120 méterre ereszkedett, és elrepült a jelenetet figyelő admirális hajója mellett, a repülő oldalra billentésével „tisztelegve” közben. Aztán megfordult, és a USS Pennsylvania felé vette az irányt. A hitetlenkedve bámuló szemtanúk úgy hitték, „a pilóta majd távozik egy vagy két kör után.” Ahogy egy korabeli hírlap is megírta, „senki egy pillanatra sem gondolta, hogy megpróbál leszállni.” A dátum 1911. január 18. volt.

Ely a landolás előtti pillanatokban

A pilóta, Eugene Ely a landolás után arról mesélt, hogy a jobbról érkező szél „elordított a leszállófelülettől, és már 30 yardon [27,4 méter] belül voltam a hajótól, mire kiegyenesedtem.” Mintegy 6 métert repült a hajón kialakított leszállópálya felett, mielőtt a kerekek először leértek.

A 26 éves amerikai Ely ezzel az első ember lett, aki repülőgéppel landolt hajón. Korábban olasz és francia kollégái sikertelenül próbálkoztak hasonló műveletekkel. Ely büszkeséggel jelentette ki, hogy tette „jó fényt vet a hazámra”, hozzátéve, hogy „a legfőbb vágyam volt, hogy az Egyesült Államok győzedelmeskedjen minden más nemzet felett a repülés eme terén.”

Egy órával a bravúrt követően Ely fel is szállt a barkácsolt kifutóról, és visszarepült San Brunóba. E mutatványt mindössze két hónappal korábban hajtotta végre először – szintén elsőként a világon –, amikor a USS Birmingham cirkálóról indulva a virginiai Norfolkba repült.

Ely már a USS Pennsylvania fedélzetén, a landolás után

A Pennsylvania rögtönzött leszállópályáját a San Franciscói-öbölben lévő Mare Island-i haditengerészeti kikötőben építették, és egy centbe sem kerültek az amerikai flotta számára: a projektet teljes mértékben a Curtiss repülőgépgyártó finanszírozta. A fenyődeszkákból álló felépítmény 130 láb (39,6 méter) hosszú és 32 láb (9,75 méter) széles volt. Az egyik végén 10 láb (3 méter) hosszan lefelé dőlt a hajó tatjáról – összesen 4 láb (1,2 méter) magasságkülönbséggel –, túllógva a hajótesten. A repülőt 21 darab, egymás után keresztben elhelyezett, 50 fontos (22 kilogrammos) homokzsákokkal lefogott kötél lassította a leszállópályán. A kötelek 8 hüvelyk (20 centiméter) magasan voltak a pálya felett, a leszálló Curtiss aljára rögzített három kampó pedig beléjük kapott, és húzta maga után a homokzsákokat, amelyek így lelassították. Biztonsági intézkedésként a fedélzet mindkét oldalára nehéz vászonponyvát rögzítettek – arra az esetre, ha Ely „kizuhanna a gépből, ha az túl hirtelen állna meg”.

A repülőre emellett két ponton volt rögzítve, hátuljához pedig egy kisebb, hidroplánhoz való úszótest volt rögzítve, hogy – Ely szavaival – „ha a vízbe zuhannék, akkor a gép ne úgy merüljön el, mint egy [vadászó] kacsa.” A pilóta emellett egy kerékpárabroncsról vett belső gumit is a teste köré tekert indulás előtt, hogy könnyebben a felszínen tudjon maradni ilyen esetben.

következő oldal 1 / 3