Tényleg csak alkoholt ittak az emberek a középkorban?

Michelangelo veseköve

A városok hatalmas összegeket költöttek a megfelelő vízellátást biztosító hálózat kiépítésére és fenntartására. Londonban például a 13. században megépítették a Great Conduit (Nagy Csatorna) néven ismert vízvezetékrendszert, amely ólomcsöveken hozta be egy, a városfalakon kívül található forrásból a friss vizet London közepére, ahol az emberek szabadon hozzáfértek. A feljegyzésekben olykor megemlítik a rendszer karbantartásával és tisztításával kapcsolatos költségeket. A 14-15. században a vízvezeték-hálózatot a város más részeire is kiterjesztették. Hasonló megoldásokat más középkori városokban is követtek. 

A vízivásról emellett középkori vallásos szövegek is megemlékeztek. Néhány hagiográfiai (a szentek életét kutatásával foglalkozó tudomány) szövegben azt olvashatjuk például, hogy a szentek hogyan tartózkodtak az alkoholfogyasztástól, és ittak helyette vizet. Néhány szigorúbb regula alapján szerveződött szerzetesi közösség szintén azt javasolta a barátoknak, hogy maradjanak a vízivásnál.

Egyes középkori bűnbánó kézikönyvek a jobb ételeik és italaik megvonásával büntette bűneikért az embereket. A 10-11. században élt Burchard wormsi püspök istenkáromlás esetén – legyen az akár tudattalan – hétnapi kenyéren és vízen történő böjtölést írt elő, ha pedig valaki második vagy harmadik alkalommal is elkövette ugyanezt a bűnt, 15 napon át kellett kenyéren és vízen szenvednie. Bár a fenti esetben a víz nyilvánvalóan a büntetés egyik formáját jelentette, ebből nem következik az, hogy az egyházi személyek a bűnösök megölésére tettek volna kísérletet. Sokkal valószínűbb, hogy úgy gondolták, ez a kevéssé hedonista étrend alkalmas lehet a jövőbeni kisebb vétkek megelőzésére. 

Beda Venerabilis feljegyezte, hogy Eadwine northumbriai király a leggyakrabban használt utak mentén lévő tiszta forrásoknál hozott létre olyan pontokat, ahol a fáradt utazók bronz ivóedények segítségével olthatták szomjukat. Évszázadokkal később, amikor Michelangelo vesekőtől szenvedett, orvosa azt javasolta neki, hogy Rómán kívül keressen hűsítő vízforrásokat. A reneszánsz zseni válaszlevelében arról számolt be, hogy amióta egy Rómától mintegy 65 kilométerre lévő forrásból iszik reggel és este, sokkal jobban érzi magát. Hozzátette, nem szabad mással főznie vagy mást innia.

A középkori emberek tehát tisztában voltak vele, hogy nem minden víz fogyasztása biztonságos. Különösen óvakodni kellett a városok, mocsarak, valamint egyéb állóvizekben található víz megivásától. Ha azonban tudták, hogy a víz jó forrásból származik, nem haboztak inni belőle. Csak nem dicsekedtek vele – ahogyan mi sem tesszük.

1. Az anyák igyanak bort!
2. Michelangelo veseköve

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Végvári harcok Magyarországon a török ellen
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A Római Birodalom örökébe kívánt lépni hódításaival II. Mehmed szultán
• Döntő hatással volt Nagy Szulejmán uralkodására kedvenc háremhölgye
• A híres csel előtt már kétszer is bevették Budát Szulejmán seregei
• Páncél helyett ünneplőbe öltözve indult az utolsó rohamra Zrínyi Miklós
• A törökök szerencsenapja: augusztus 29.
• Lefejezett foglyok a hódoltság határvidékéről
• Hétvégi várkalauz: Nagykálló
• Hétvégi várkalauz: Szikszó
• Müezzin hívhatta imára a csókakői janicsárokat