Szolzsenyicin, a Gulag krónikása
2015. december 11. 16:59 MTI
"Szidalmazták és kinevették, istenítették és megvetették. De... Szolzsenyicin már csupán novelláival és a Gulag szigetcsoport című regényével megváltoztatta a világot, és ez tökéletesen elegendő ahhoz, hogy a halhatatlanok közé kerüljön" - írta halálakor egy moszkvai újság a 97éve, 1918. december 11-én született Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz íróról.
Korábban
Szolzsenyicin 1918. december 11-én született az észak-kaukázusi Kiszlodovszkban, kozák értelmiségi családban. A rosztovi egyetem matematika-fizika szakával párhuzamosan az irodalom szakot is elvégezte, majd matematikát és csillagászatot tanított. A második világháborúban, 1941. októberétől tüzérként szolgált, többször kitüntették, előléptették. Mivel leveleiben bírálta Sztálint, a katonai elhárítás 1945. február 9-én letartóztatta, tárgyalás nélkül elítélték, nyolc évig raboskodott börtönökben, majd lágerekben. Itt is folyamatosan írt, papír helyett memóriájában rögzítve műveit. 1956-ban rehabilitálták, 1957-ben ismét tanári állást kapott.
1959-ben negyvenöt nap alatt írta meg Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregényét, amely - művei közül elsőként - 1962-ben látott napvilágot a Novij Mir című folyóiratban. A szovjet koncentrációs táborok világát leplezetlen valóságában bemutató mű megjelenését személyesen Nyikita Szergejevics Hruscsov, a párt akkori főtitkára engedélyezte. Az olvadás időszaka Hruscsov 1964 októberi bukásával véget ért. A szovjet politikai klíma ismét fagyosra fordult, Szolzsenyicin műveit 1966 után már nem közölték a hivatalos sajtóban. A pokol tornácán és a Rákosztály című regényeit szamizdatban adta ki, az így sokszorosított példányok kerültek ki Nyugatra, az író 1967-ben nyílt levelet intézett a cenzúráról a Szovjet Írószövetséghez.
A kényszermunka-táborok történetét, az áldozatok szenvedéseit bemutató A Gulag szigetvilág 1968-ban befejezett, majd Svájcba csempészett kéziratának első kötete 1973 legvégén, orosz nyelven jelent meg Párizsban. (A Gulag a Glavnoje upravlenyije iszpravityelno-trudovih lagerej, azaz a "Javítómunka-táborok Főigazgatóságának" orosz rövidítése. A szovjet Belügyi Népbiztosság, a hírhedt NKVD 1934-ben hozta létre a cinikus módon javító-nevelő intézménynek nevezett kényszermunkatáborok és börtönök kiterjedt hálózatát, ahol milliók raboskodtak, haltak meg.) Az utolsó cseppet a pohárban az jelentette, amikor Szolzsenyicin 1974 januárjában szamizdatban közzétette "egy honfitárs kéretlen, nem szolgálati úton előterjesztett... javaslatait a nemzeti katasztrófa elkerülésére". A Szovjetunió vezéreihez címzett manifesztum többpártrendszert, valódi választásokat, pluralizmust követelt.
A "Szolzsenyicin-kérdést" már 1967-ben napirendjére tűzte a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Az 1974-es manifesztum megjelenése után a viták a pártvezetésben már csak arról folytak, hogy a megzabolázhatatlan írót börtönbe vessék, száműzzék, kiutasítsák vagy "véletlen baleset" áldozata legyen. Végül Jurij Vlagyimirovics Andropov - a KB titkára, a PB tagja, a KGB vezetője - javaslatára a kiutasítás mellett döntöttek. Szolzsenyicint 1974. február 12-én letartóztatták, a Legfelsőbb Tanács hazaárulás vádjával megfosztotta állampolgárságától, másnap felültették egy NSZK-ba tartó repülőgépre. Könyvét szocializmus- és kommunizmusellenes pamfletnek nyilvánították, az Írószövetség a kapitalizmus hívének, az imperialisták szálláscsinálójának, fasisztának, sovinisztának és népellenesnek bélyegezte.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/57caf2a3fe7581dfa7c42a7714b7d4d9.jpg)
Az írónak Willy Brandt nyugatnémet kancellár politikai menedékjogot adott, de Szolzsenyicin néhány nap múlva Zürichbe távozott. Még ugyanebben az évben átvette 1970-ben kapott irodalmi Nobel-díját, amit négy esztendeje nem tehetett meg. 1976-ban az Egyesült Államokban telepedett le, ahol visszavonultan élt vermonti birtokán. Száműzetése húsz évig tartott. 1989-ben a Szovjet Írószövetség megkövette, az őt állampolgárságától megfosztó döntést érvénytelenítették. Szolzsenyicin 1994. május 27-én tért vissza hazájába, ahol 1997-ben az Orosz Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. Egy év múlva megkapta a testület legmagasabb kitüntetését, a Lomonoszov aranyérmet, de elutasította a Szent András apostol érdemrendet, amelyet Borisz Jelcin orosz elnök adományozott volna neki. Humanitárius tevékenységéért 2007-ben a legmagasabb orosz állami kitüntetést, az Állami Díjat kapta meg. Szolzsenyicin 2008. augusztus 3-án hunyt el Moszkvában.
Támogasd a
szerkesztőségét!
![2024. nyár: Hírhedt emberrablások](/ih0Ax/article_issue/.275x275/167.jpg)
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
![sport](/ih0Ax/label/.cut-640x400/106.jpg)
sport
- Legendás magyar versenylovasra emlékeztek a Fiumei úti Sírkertben
- Szinte minden sportágból érkeztek a sikeres magyar katonaolimpikonok
- Futballtörténelem plakátokon keresztül a Várkert Bazárban
- Döcögősen indult, de végül minden elképzelést túlszárnyalt Fangio karrierje
- Legendás győzelmeknek adott otthont az egykori Népstadion
- Különleges falusi olimpiát szervez a Szentendrei Skanzen
- A háborús károkat szenvedett Belgium nem volt jó választás az olimpia megszervezésére
- Furcsa testi elváltozásokat jósoltak a hosszútávfutás női képviselőinek
- Felfedezésével megmentette a francia selyemipart Louis Pasteur 19:05
- Német egyetemi tanárai panaszolták be a pápánál Husz Jánost 15:05
- A szárazföldi Európában Magyarország az utolsó előttiként vezette be a „jobbra hajts” szabályát 12:20
- A polgárháborús Kongóban fegyvernyugvás volt Louis Armstrong érkezése miatt 10:35
- A nyersanyaghiány is ösztönözte az első bikini megalkotását tegnap
- Erdélyt gyalog, Kínát egy dzsunkán szelte át Cholnoky Jenő földrajztudós tegnap
- Hermész szobrát találták meg a bulgáriai Heraclea Sinticában tegnap
- Három expedíciót is szentelt a magyarok őstörténetének felkutatására Zichy Jenő tegnap