Kiásatta meggyilkolt szerelmének holttestét, a nemeseknek kézcsókkal kellett előtte hódolniuk

IV. Alfonz király, „a bősz atya”

D. Pedrónak az Inês de Castróval folytatott törvénytelen viszonyából származó gyermekei D. Constanza halála után születtek. 1460-ban Cantanhede városában a rendi gyűlésen azzal lepte meg alattvalóit a hajdani szerető, s most már király, hogy igenis elvette feleségül Inêst, csak éppen titokban tartották az esküvőjüket.

Mindez a spekuláció újabb köreit indította útjára viszonyuk jellegét illetően. Igaz, Péter király szava mellett csak az őket eskető káplán tanúsága állt, és az uralkodó annyi év távlatából nem is emlékezett már arra, hogy melyik évben, hanem csak arra, hogy melyik napon (konkrétan január 1-jén) tartották a titkos esküvőt.

Korántsem mindegy, hogy jogi értelemben minek is volt tekinthető, és hogyan ért véget a minden bizonnyal a D. Constanza halálát jócskán megelőző „liezon”, hiszen az 1383–85 között, D. Fernando halála után beállt interregnum idején a még élő törvénytelen ág leszármazottainak öröklése sem volt teljességgel kizárható.

Tény viszont az is, hogy Inês de Castrón – és bátyjain – keresztül egy, a kelleténél is nagyobb és veszélyesebb „spanyolpárti” liga alakult ki és erősödött meg Portugáliában. Mindez IV. Alfonz királyt is cselekvésre késztette. 1344-ben Albuquerque várába száműzte a szépséges udvarhölgyet, és itt egyik nagynénje őrizetére bízta.

A szerelmesek persze titokban továbbra is kapcsolatban maradtak, és a távolság még inkább izzította a szenvedélyt, ami D. Constanza halála után már szabadabban lángolhatott. Inês de Castro visszatérhetett a száműzetésből, és a már korábban, infánskorában is az országban sokat utazó és vadászó királyfi társaságában majd minden északportugál városban már-már a nyilvánosság színe előtt éltek együtt, az udvar és az uralkodó növekvő ellenszenve dacára.

A hagyomány Bragança városát tartja titkos házasságuk helyszínének, és 1346-ban itt született meg a párnapos korában elhalt első gyermekük, D. Afonso, akit 1347-ben egy kislány, D. Beatriz, majd 1349-ben D. João, 1354-ben pedig D. Dinis követett.

Az élettársak a jelek szerint konszolidált házaséletet éltek. IV. Alfonz király, talán csak királyi vérből gondolta volna inkább az unokái számát növelni, vagy az államraison előtt hajtott végül is fejet, amikor féltette D. Fernando – fia első házasságából származó törvényes örökösének – életét a spanyolpárti (értsd: kasztíliai) befolyás esetleges erősödésétől. Végül radikális lépésre szánta el magát, megölettette unokái anyját, kezelhetetlenné vált fia szerelmét, a „hattyúnyakú Inêst”.

1. Házasság – a szerelem kizárva
2. IV. Alfonz király, „a bősz atya”
3. D. Pedro, a szenvedélyes
4. Inês de Castro: a szenvedő nő

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

8. Budapest világvárossá fejlődése
II. Népesség, település, életmód

• Fennállása alatt számos történelmi személy szobrát lecserélték a millenniumi emlékművön
• Időutazás a millenniumi ünnepségekre: 125 éve utazunk a Ligetbe a föld alatt
• Sokáig csak esernyővel lehetett átmenni a budai Alagúton
• Egykor a Városliget zenepavilonjai nyújtották a főváros legnépszerűbb szórakozását
• A gazdag és szegény gyermekek egyaránt birtokba vették a Városligetet a „boldog békeidőkben”
• Széchényi Ödön víziója által a világ második siklójával büszkélkedhet a főváros
• Az idők során szinte minden sportra biztosított lehetőséget a Városliget
• 800 mázsa lőport adott Ferenc József a budai Alagút építéséhez
• A kiállítások és vásárok hozták el az éjszakai fényt a Városligetbe