2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: november  •  Nap: 14
18 találat
[1]

1234. november 14.

IX. Gergely pápa felszólítja Béla királyfit, hogy a Kunországban lakó schismatikus románokat kényszerítse a mikói kun püspök fennhatóságának elfogadására

[2]

1540. november 14.

Meghal Rosso Fiorentino

Párizsban meghal Rosso Fiorentino olasz festő, a korai manierista festészet kiváló alakja. A művész 1594. március 8-án született Firenzében. 1523-ban Rómába ment, ahol megfestette a Santa Maria della Pace freskóit. 1527-től Közép-Olaszországban vándorolt, majd 1530-tól haláláig Franciaországban élt, ahol a fontainebleau-i iskola vezető mestere volt. Jelentős műve a firenzei Santa Annunziata előcsarnokának Mária mennybemenetele című kompozíciója, s a ma már Rómában, illetve az Uffiziban található Szent Család, illetve a Női szent fej és a Madonna négy szenttel. Híres képe még a Madonna két szenttel, a Levétel a keresztről és a Mózes megvédi Jetro leányait. Franciaországban készült művei közül a Louvre-ban látható Pieta-ja a legszebb. Művészete igen nagy hatással volt francia és olasz kortársaira.

[3]

1698. november 14.

II. Károly a bajor választófejedelem fiát teszi meg örökösének a spanyol trónon

II. Károly a spanyol trón utolsó Habsburg-birtokosa. Mivel gyermektelen, unokaöccsét, a Wittelsbach-házból származó József Ferdinándot, II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem fiát teszi meg örökösének. Az európai politika alakulását a XVII. század közepe óta meghatározza a Habsburgok spanyol ágát fenyegető megszakadás. A Habsburg-ház osztrák ága mellett Franciaország is igényeket támaszt a spanyol trónra. IV. Fülöp spanyol király végrendeletében leányát, Margaréta Teréziát (meghal: 1673), I. Lipót császár feleségét jelölte meg örökösének. Margaréta Terézia azonban egyértelműen lemondott az örökségről. IV. Fülöp legidősebb leánya, Mária Terézia (meghal: 1683) a francia király felesége, s a francia király ennek alapján tarthat igényt Spanyolországra. Az örökség elfoglalása azonban mindkét esetben a hatalom mérhetetlen összpontosítását eredményezné a Habsburg- vagy a Bourbon-ház kezében, ami veszélyeztetné az európai hatalmi egyensúlyt is. II. Károly ezért egy harmadik rokon családot részesít előnyben, hogy a spanyol területek egységének megbontását elkerülje.

[4]

1710. november 14.

Pálffy János tábornagy magánlevelet ír Károlyi Sándorhoz

A császári főparancsnok levelében felajánlja a kuruc seregek főparancsnokának a megbékélésről való közvetlen tárgyalást

[5]

1716. november 14.

Meghal Leibniz filozófus és polihisztor

Gotfried Wilhelm Leibniz filozófus és polihisztor röviddel 70. életéve betöltése előtt meghal Hannoverben. A jogtudós Leibniz, aki politikai tanácsadóként több európai fejedelmi udvarban megfordult, matematikai és természettudományos felfedezéseivel jelentős mértékben hozzájárult a tudományok fejlődéséhez, a filozófiában pedig a monászok tanával a világ magyarázatának egységes rendszerét teremtette meg. Leibniz gondolkodásának alapja az az elképzelése, hogy a világ logikusan épül fel és így a gondolkodás segítségével megismerhető és megérthető. Leibniz szerint az egész világ kicsiny, oszthatatlan erőközpontokból (monászok) áll, melyek a világegyetemet tükrözik, s együttműködve a világegyetem harmóniáját hozzák létre. A monászok, melyek nem hatnak egymásra, hierarchikus rendbe illeszkednek; a legfőbb monász maga az Isten. Leibniz a matematikában felfedezte, hogy minden szám kifejezhető két számjegy (a 0 és az 1) segítségével. Ez a kettes számrendszer, a mai számítógépek alapja. Emellett - Isaac Newtontól (1666) függetlenül - kifejlesztette a differenciál- és integrálszámítást.

[6]

1716. november 14.

Újpalánkát a császáriak visszafoglalják a töröktől

[7]

1765. november 14.

Megszületett Robert Fulton

Fulton Little Britain-ben látta meg a napvilágott. 1787-ben Londonba utazott, ahol megismerkedett a hajók újfajta meghajtásaival: a gőzszivattyúval kifecskendezett vízsugaras és a lapátkerekes megoldásokkal. Kísérletekbe kezdett, s arra következtetett, hogy hatékonyabb lenne, ha több forgó lapátot szerelne a hajótatra. 1797-ben Párizsban felvetette egy tengeralattjáró ötletét, de a franciák nem fogadták el a javaslatot. Ekkor saját költségén épített egyet, amelyet ki is próbáltak a Szajnán, majd a kormány jóváhagyásával megtámadott két angol hajót, ám azok gyorsabbak voltak nála, s elmenekültek. 1801-ben Livingston párizsi amerikai követtel - akinek gőzhajó-monopóliuma volt New York állam területén - 20 méter hosszú, oldalsó lapátkerekű gőzhajót építettek a Szajnán. 1806-ban hazatért Amerikába, s New Yorkban bekapcsolódott a Párizsban tervezett gőzhajó építésébe. Az első használható lapátkerekes gőzhajó, a Clermont hossza 45,7 méter, az egyhengeres gőzgép teljesítménye 20 lóerő volt, s két lapátkereket hajtott. Első, 240 km-es útját a Hudson folyón, New York és Albany között 32 óra alatt tette meg 1807-ben, s még abban az évben megkezdte az üzletszerű hajózást. Következő hajója Pittsburgh-ben épült az Ohión, és New Orleans környékén működött. Több hajója is épült itt, de a Mississippin és az Ohión át Pittsburgh-ig egyik sem jutott fel. 1810-ben már három hajója járt a Hudson-on, s gőzhajók működtek a kompátkelőhelyeken a nagyvárosokban. Ő tervezte 1812-ben az első hadigőzöst is, a New York-i kikötő védelmére, az angolok ellen. Ennek újszerű megoldása volt a kettős hajótest, közöttük elhelyezett lapátkerékkel. 1815. február 24-én halt meg New York-ban.

[8]

1831. november 14.

Meghal Georg Wilhelm Friedrich Hegel

Berlinben 61 éves korában meghal Georg Wilhelm Friedrich Hegel. A stuttgarti születésű gondolkodó az objektív idealizmus tetőpontját jelentő szellemfilozófiájával vált ismertté. Fő műve, `A szellem fenomenológiája` 1807-ben jelent meg. Bernben és Frankfurt am Mainban házitanítóskodott, mielőtt 1801-ben, Jénában magándocens lett. Nürnbergi rektori tevékenység után, 1816-ban Hegel meghívást kapott a heidelbergi egyetemre. 1818-ban professzúrához jut Berlinben, ami történetfilozófiai nézeteinek széles elterjedését biztosítja és élénk vitát vált ki Németországban. Hegel véleménye szerint maga az élet és a történelem egy ésszerű, dialektikus folyamat, amelynek minden mozzanata s egésze is az ellentétek pillanatnyi egységeként fogható fel. Minden létező jelenség és folyamat logikai rendje a tézis, a tagadó (anti-)tézis és a kettőt megszüntetve megőrző szintézis - mindig magasabb szinteken újra és újra létrejövő - kapcsolatában ábrázolható.

[9]

1840. november 14.

Megszületett Monet

Claude Oscar Monet Párizsban született. Az impresszionizmus vezéregyénisége és legkövetkezetesebb képviselője gyermekkorát Le Havre-ban töltötte, 1859-ben ment Párizsba. Festőtársaival, Renoirral és Bazille-lel szemben álltak az akadémizmussal, és Monet vezetésével a fontainebleau-i erdőbe jártak festeni. 1866-ban készült, Reggeli a szabadban című képén a hagyományos anyagszerűség már a fényreflexek keresésével párosult. Az 1874-ben bemutatott Impresszió, a felkelő nap című képe nyomán lett a csoport neve impresszionisták. 1872-78 között Argenteuil-ben élt, ezek voltak művészete kiteljesedésének évei. Festészetének csaknem kizárólagos témája a táj volt, képein nem a tárgyak térbeli ábrázolására, hanem a színek és a megvilágítás viszonyának kifejezésére törekedett (A Szajna Argenteuil-nél - 1868, Boulevard des Capucines - 1876). Feldarabolta a tiszta színekkel festett vonalakat és érdeklődése elmosódott körvonalú témák megfestése felé fordult, a vízen villódzó fényeket, az atmoszferikus fényhatásokat élénk, világos színekkel kísérelte meg visszaadni. Művészetét az 1880-as években kezdték fokozatosan elismerni. 1889-ben Rodin-nel közösen rendezett gyűjteményes kiállításának igen nagy sikere volt. A Saint Lazare pályaudvar (1876) és a Roueni katedrális (1892) című sorozatokban ugyanazt a témát különböző napszakokban festette meg. Késői korszakának kiemelkedő alkotásai a Themze-képek (1899-1904). Művészetének óriási hatása volt, s van még ma is. A budapesti Szépművészeti Múzeum három alkotását őrzi.

[10]

1891. november 14.

Megszületett Frederich Grant Banting kanadai ovos

Allistonban látta meg a napvilágot. A torontói egyetem elvégzése után a kanadai London városkában ortopéd sebész, majd torontói egyetem orvosi kutatóintézetének professzora volt. Érdeklődése a cukorbetegség tanulmányozására irányult. Akkor már sejtették, hogy a betegség - amely lassú, de biztos halált okozott - összefügg a hasnyálmirigy működésével. Előtte már felfedezték, hogy a hasnyálmirigyen belül, amely főleg emésztőenzimeket választ ki, apró testecskék vannak, s ezek hormont választanak ki. A hormon a nevét a sziget (insula) szóról kapta, így lett inzulin. Az inzulin kivonása azonban megoldatlan probléma maradt. 1922-ben Charles Besttel - a John MacLeod orvos igazgatósága alatt álló intézetben - ő állította elő az első hatásos hasnyálmirigy-kivonatot, amely megszüntette a cukorbetegség tüneteit. A rá következő évben `az inzulin felfedezéséért` mégis MacLeoddal megosztva kapott orvosi Nobel-díjat. Ő azonban a saját részét megfelezte Besttel. A II. világháborúban - 1941. február 21. - repülőszerencsétlenségben halt meg.

[11]

1896. november 14.

4-ről 14 mérföld/órára emelik Nagy-Britanniában a motoros járművek sebességhatárát

[12]

1921. november 14.

Meghal Goldziher Ignác, korának egyik legnagyobb sémi filológusa

Székesfehérvárott született 1850. június 22-én. Családja, mely hamburgi és Spanyolországból elűzött morva zsidóktól eredt, 1735-től élt Magyarországon. 1865-ben üzleti okokból Pestre költöztek, itt járt gimnáziumba, de közben 16 évesen a pesti egyetemen arabot, törököt és perzsát tanult, Vámbéry Ármin, továbbá Riedl Frigyes és Toldy Ferenc tanítványa volt. Berlinben, Leidenben folytatta Eötvös Józseftől kapott állami ösztöndíjjal, 1872-ben a kor nagy orientalistájánál, H. L. Fleischernél doktorált Lipcsében. Közben Oxfordban és Cambridge-ben tanulmányozta a keleti kéziratokat, megtanult szanszkritül és oroszul is. 1872-ben Budapesten egyetemi magántanár lett, majd 1873-tól két évig újabb ösztöndíjjal keletre utazott Arany László és Heinrich Gusztáv társaságában, s Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban kutatta az iszlám tradícióit. Kairóban, az Azhar medreszében első európaiként hallgatott arab filológiát, iszlám teológiát és egyházjogot. Hazatérte után Eötvös utóda, Trefort Ágoston nem adta meg az ígért professzori állást, az egyetem is elutasította őt zsidó volta miatt, így 1876-ban a budapesti izraelita hitközség titkára lett. 1874-ben jelent meg Bécsben a Sia irodalomtörténetéről írt műve, 1877-es tanulmánya a spanyolországi arabok fejlődését vetette össze a keletiekkel, ez volt akadémiai székfoglalója. 1884-ban adta közre A mohamedán jogtudomány eredetéről című munkáját. Kétkötetes műve, a Mohamedán tanulmányok 1889-90-ben jelent meg Halléban német nyelven, ezt később, halála után angolul és franciául is kiadták. E műve egészen új módon tárgyalta az iszlám szent írásait, nemcsak a Koránt, hanem a Hadith nevű gyűjteményt is. Híres kézikönyve a szintén németül írt, 1897-99-ben Leidenben megjelent Értekezések az arab filológiáról. Magyarul írt könyve az 1881-es Az iszlám, melyet száz évvel később ismét kiadtak, Az iszlám kultúrája címmel. Ehhez kapcsolódott a pogány arabok költészetének hagyományairól írt 1893-as munkája is. Heidelbergben, 1910-ben jelent meg összegző műve, mely magyarul 1912-ben, Előadások az iszlámról címmel látott napvilágot, Heller Bernát fordításában. A hebraisztika terén 1873-ban írta, s Lipcsében adta ki A mítosz a hébereknél című művét, s átdolgozta Ballagi Mór A héber nyelv elemi tankönyve című munkáját is. Magyarul adta ki 1919-ben a kétkötetes A zsidóság lényege és fejlődésé-t. Palesztináról írt könyve 1885-ben, Renan mint orientalista című műve 1894-ben, A buddhizmus hatása az iszlámra 1903-ban látott napvilágot. Az iszlám az Omajjádok bukásáig a Képes világtörténet részeként, Az arab irodalom története az Egyetemes irodalomtörténet tagjaként jelent meg. Naplóját, melyet 1890-től 1919-ig németül vezetett, 1978-ben, magyarul 1985-ben adták ki. A könyvben ifjúkorát is összefoglalta, s hitet tett hűségéről hazája iránt, de beszámolt számos konfliktusáról is, pályatársaival és a Rabbiképzővel, egy sértett, zaklatott embert tárva az olvasó elé. Életművének 1927-es bibliográfiai összegzését is Heller Bernát készítette, mely 580 könyvét és tanulmányát említette, ezt többször is kiegészítették. Hat kötetben összegyűjtött írásait 1967-73 között jelentették meg németül. 1894-ben lett egyetemi tanár, 1905-től a budapesti egyetem sémi filológiai tanszékének vezetője volt - ekkor köszönt le 30 éven át viselt hitközségi állásáról, melyet lélekölő robotnak érzett. Goldziher alapozta meg a modern, kritikai módszerekkel dolgozó iszlámtörténetet. Európai szaktekintély volt, a berlini, göttingeni, szentpétervári, amszterdami, koppenhágai akadémia tagja. 1889-ben az orientalisták stockholmi kongresszusán nagy aranyérmet kapott. Többször hívták külföldre tanítani, ő azonban itthon maradt. 1876-ban lett az MTA levelező, 1892-ben rendes tagja. Őt tartják a legnagyobb magyar arabistának. Munkássága az iszlám kultúrtörténet majd minden területére kiterjedt, elsőként vizsgálta e vallás kialakulását történeti fejlődésében, feltárta az arab nyelvtudomány és történetírás kezdeteit, s bemutatta, hogyan tükrözik a Mohamedre vonatkozó hagyományok a korai iszlám vallási és pártharcait.

[13]

1925. november 14.

Szürrealista kiállítást rendeznek Párizsban

1925. november 14-25. között rendezték meg Párizsban a szürrealisták első nagyszabású, kollektív kiállítását, amely képet adott a festészet új stílusirányzatáról. A bemutatón - többek között - szerepelt Hans Arp, Max Ernst, Joan Miró, André Masson, Pablo Piccaso és Giorgio de Chirico. A szürrealisták arra törekedtek, hogy képi nyelven, a vizualitás nyelvén fogalmazzák meg a tudat alatti valóság addig hozzáférhetetlennek vélt tartományait. A szürrealista mozgalom fő teoretikusa és megalapítója André Breton francia pszichiáter és költő volt, aki 1924 októberében adta ki A szürrealizmus kiáltványát.

[14]

1940. november 14.

A német légierő lebombázza Coventry középkori katedrálisát

A város elleni támadásról tudott az angol hírszerzés, de biztonsági okokból nem árulták el magukat. Így `beáldozták` a várost és vele a katedrálist.

[15]

1948. november 14.

Megszületik Károly walesi herceg

[16]

1956. november 14.

Létrejön a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács

Munkástanácsok az október 23-i forradalommal szinte egy időben alakultak Budapesten és a vidéki ipari központokban. A munkás-önigazgatás gondolata - elsősorban a közvélemény szemében idealizált jugoszláv példa nyomán - népszerű volt Magyarországon. November 4. előtt az ideiglenes üzemi munkástanácsok javarészt a rendkívüli helyzet adta ellátási, karbantartási feladatokat irányították, és sztrájkbizottságként működtek. Már ekkor alakultak regionális tömörülések (kerületi, városi munkástanácsok), és egy október 30-án tartott budapesti tanácskozáson megfogalmazódtak egy önigazgató munkásdemokrácia alapelvei. Eszerint a gyárak az ott dolgozó munkások tulajdonát képezik, a közvetlenül választott munkástanácsok irányítják azokat. Ők alkalmazzák a tisztségét pályázat útján elnyerő igazgatót stb. November 4. után a munkástanácsok országszerte kiépültek. Az ország szinte valamennyi üzemében megválasztották az addig csak ideiglenes munkástanácsokat, s 14-én létrejött ezek csúcsszerve is, a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács (KMT). A Kádár-kormány 1956. november 22-én elismerte az üzemi munkástanácsokat, s tárgyalt a KMT-vel is. A KMT az október 23-i követeléseket tekintette a kibontakozás előfeltételének, s két ízben november 21-22-én, illetve december 11-12-én általános sztrájkot hirdetett. Valóságos kettős hatalom alakult ki. A kormány december elején kétszáz munkástanácsi vezetőt letartóztatott, a regionális munkástanácsokat betiltotta, statáriumot hirdetett ki, és 1957 januárjában az utolsó csepeli sztrájkot követően a sztrájkot bűncselekménnyé nyilvánította. A KMT vezetőit letartóztatták, és hosszú börtönbüntetésre ítélték. Az üzemi munkástanácsok még néhány hónapig működtek, de az újjáalakuló üzemi pártszervezetek nyomására fokozatosan elhaltak, míg végül 1957 szeptemberében működésüket megszüntették.

[17]

1988. november 14.

A PFSZ kikiáltja a palesztin államot

1988. november 14-ről 15-re virradó éjszaka a Palesztin Nemzeti Tanács kikiáltotta a független palesztin államot az Izrael által megszállt területeken. Az államügyek bonyolításával a Jaszer Arafat vezette PFSZ Végrehajtó Bizottságát bízták meg. Az állam kikiáltását megelőzően a nemzeti tanácsban hosszú viták folytak a radikális és a méréskelt palesztin vezetők között a PFSZ jövőbeni irányvonaláról. Végül is nagy többséggel megszavaztak egy politikai nyilatkozatot a 242-es és 338-as ENSZ-határozatok elfogadásáról, és követelték az önrendelkezés jogát a palesztinok számára, mint a közel-keleti békés rendezés alapfeltételét. Az 1967-es 242-es számú ENSZ-határozat elfogadásával PFSZ először ismeri el közvetett módon Izrael állam jogát a létezésre. A Nemzeti Tanács megerősítette egy nemzetközi közel-keleti konferencia szükségességét, és elítélte a terrorizmus minden formáját. Fenntartják azonban a jogot a külföldi megszállókkal szembeni ellenállásra. 24 órával kikiáltása után 16 ország ismerte el a palesztin államot. A nyugati államok többsége, valamint a Szovjetunió tartózkodóan fogadta a hírt. Ezzel szemben az USA kormánya határozottan elutasította a palesztin állam elismerését. Különösen élésen reagált Izrael, amely az államalapítást "jelentéktelennek" nevezte, a PFSZ-nek "diplomáciai hadat" üzent. A palesztinok harca hazájukért 1947-ben kezdődött, amikor Palesztina brit területét egy izraeli és egy arab területre osztották fel.

[18]

1989. november 14.

A magyar kormány beadja csatalakozási kérelmét az Európa Tanácshoz

Az európai egységesülés folyamata 1988-89-ben felgyorsult. Megkezdődtek azok a belső eszmecserék, amelyek során feltették a kérdést: az egységes Európának milyen viszonya lehet a Szovjetunióval, illetve a Szovjetunió által megszállva tartott, ún. szocialista országokkal. Az unió különböző albizottságai különös figyelemmel kísérték a magyarországi demokratizálódás felgyorsulását 1989-ben. május 16-án a magyar és a lengyel művelődési miniszter látogatott Brüsszelbe - meghívásra - majd a magyar igazságügy-miniszter. A Németh-kormány óvatosan, de határozottan törekedett arra, hogy az országot az európai integrációs szervezetek felé vigye. Még élt a Varsói Szerződés, a szovjet csapatok még Magyarországon voltak, amikor a kormány beadta csatalakozási kérelmét az Európa Tanácshoz.

Bezár