Hónap: szeptember • Nap: 07
1303. szeptember 7.
Meggyilkolják Bicskei Gergelyt
1303. szeptember 7-én Bicskei Gergely választott esztergomi érseket meggyilkolják Anagniban, amikor VIII. Bonifác pápára rátámadnak IV. (Szép) Fülöp katonái. Bicskei Gergely a magyar egyháztörténet egyik legérdekesebb alakja, aki teljes erejével az Anjouk magyarországi uralmát támogatta. Bicskeit 1295-ben választották székesfehérvári préposttá, és a királyi kancelláriában is tevékenykedett. Ekkor még III. András feltétlen híve, ezért 1298-as érsekké választását a király is támogatta. Ugyanebben az évben azonban már elfordul III. Andrástól, nem vett részt a pesti országos gyűlésen, és nyíltan a király ellenségei mellett foglalt állást. Pálfordulásában minden bizonnyal közrejátszott, hogy VIII. Bonifác nem erősítette meg esztergomi érsekségében, így vette rá, hogy az Anjoukat támogassa. Ugyanakkor a magyar egyháziak jelentős része az Árpád-házi királyt biztosította hűségéről. III. András fokozatos urrá lett a kaotikus helyzeten, és amikor Károly Róbert 1300-ban partra szállt Spalatóban, akkor kevés híve fogadta. III. András 1301. január 14-i halála megváltoztatta az eseményeket. A trónra bejelentkezett még a cseh Vencel is. Bicskei Gergely azonnal lépett, az Anjou trónkövetelőt egy alkalmi koronával megkoronázta Esztergomban. A magyar püspöki kar nagy része azonban a cseh jelöltet támogatta. Ekkor VIII. Bonifác Magyarországra küldte Bocassini Nicolo bíborost, hogy a kétkedőket fordítsa át Károlyhoz. Azonban ő is keserűen tapasztalta, hogy a választott érsek, aki még megkapta az adminisztrátori címet is mennyire megosztja az országot. VIII. Bonifác természetesen hallani sem akart arról, hogy leghűségesebb emberét elmozdítsa. Eközben a pápa nagyon komoly konfliktusba keveredett a francia királlyal, aki a brutális leszámolás eszközéhez nyúlt. Emberei a pápára támadtak, és ebben a harcban Bicskei az életét áldozta a pápáért.
1349. szeptember 7.
Pestisben meghal Margit királyné
Pestisben meghal I. (Nagy) Lajos felesége, IV. Károly német-római császár leánya. A Luxemburg-házból származó királyleányt 14 éves korában ragadta el a járvány. A házasságkötés a cseh-magyar közeledést szolgálta, többszöri halasztás után végül 1345-ben kötötték meg. A pestist az első nápolyi hadjáratban részt vett katonák hurcolták be az országba. A nyugat-európaihoz hasonló nagy mértékű pusztítással nem számolhatunk, de az ország egyes területein (Partium) éreztette hatását.
1664. szeptember 7.
A hollandok elveszítik amerikai gyarmataikat
Petrus Stuyvesant, Új-Hollandia utolsó kormányzója fegyverletételre kényszerült az angol hajóhaddal szemben (1655.).
Az angolok elfoglalták Új-Amsterdam, New Jersey és Delaware gyarmatait. II. Károly angol király Új-Amsterdam nevét személyes tulajdonként testvérére, (II.) Jakab yorki hercegre ruházza; Új-Amsterdamot New Yorkra keresztelik át. A gyarmatok csak 1702-ben kerülnek egységes igazgatás alá. New York holland lakói belenyugszanak az uralkodó változásába. A yorki herceg fenntartja az abszolutisztikus holland kormányzati formát, és új kormányzót nevez ki. A New York mellett fekvő Long Island szigetén élő angol puritánok tiltakoznak, és népgyűlést követelnek, melyet 1683-ban engedélyeznek számukra (1667. VII. 31.).
1666. szeptember 7.
Nagy tűzvész pusztítja el Londont
Miután a bubópestis-járvány Londonban egy évvel korábban hozzávetőlegesen 68 000 halottat követelt, a várost a szeptember 2-án kitörő tűzvész teljesen elpusztította.
London a korábbi években Európa egyik legnagyobb városává fejlődött. Az ügyvédek, kereskedők, udvaroncok és művészek ezrei mellett azonban a város lakosságának jelentős része piszokban és nyomorban él. A Wapping és Limehouse nevű városrészek majdnem minden második lakója lopásból, könyöradományokból vagy prostitúcióból tartja el magát. Éjjelente a város kivilágítatlan utcáin különösen gyakoriak a rablótámadások.
A tűzvész után nagyszabású újjáépítési program kezdődik. A legtöbb utcát új tervek szerint építik fel. 1684-ben bevezetik a közvilágítást is.
1701. szeptember 7.
I. Lipót és Hollandia szövetséget köt a franciák ellen
A spanyol trónt hosszú időn át a Habsburgok spanyol ága birtokolta. 1700 végén azonban gyermektelenül meghalt II. Károly, aki végrendeletében XIV. Lajos francia király unokáját jelölte utódául. Ez Európában nagy felháborodást okozott, de a Napkirály mégis unokáját kiáltatta ki spanyol királynak, aki 1701 januárjában francia sereg élén bevonult Spanyol Németalföldre. Ezért Ausztria, amely továbbra is igényt tartott a trónra, s a franciák erősödése ellen fellépő Anglia, valamint Hollandia 1701 szeptemberében franciaellenes szövetséget között. Később csatlakozott hozzájuk Poroszország, több német állam és Portugália is. Hosszú harcok kezdődtek, amelyek elsősorban német földön folytak, s a szövetségesek oldalán Marlborough hercege és Savoyai Jenő számos győzelmet ért el a franciák ellen. 1705-ben azonban meghalt Lipót császár és III. Károly trónra lépése ismét felvillantotta az osztrák és spanyol területek egyesítésének lehetőségét a Habsburgok jogara alatt. Ez a veszély arra késztette a szigetország, Anglia békepárti kormányát és a holland egyesült rendeket, hogy mielőbb különbékét kössenek Franciaországgal. Az Utrechtben 1713-ban aláírt okmány elismerte a francia Bourbon-család jogát a Spanyol Királyságra és a gyarmatokra, azzal a megkötéssel, hogy Franciaország és Spanyolország sohasem kerülhet egy király uralma alá. Anglia megtarthatta a háború folyamán elfoglalt Gibraltárt, több Amerikában fekvő volt spanyol gyarmatot kapott, és megszerezte a spanyoloktól a néger rabszolgakereskedelem monopóliumát (`assiento`). Hollandia kereskedelmi előnyökhöz jutott, és területe védelme érdekében határain megszállhatott egy erődlándot. A szerződő felek viszont a Habsburgok számára biztosították az itáliai spanyol birtokokat. Az utrechti (és a spanyol örökösödési háborút 1714. március 6-án lezáró rastatti) béke az egész 18. századra kihatóan befolyásolta az európai hatalmi rendszert.
1777. szeptember 7.
Megszületett Felsőbüki Nagy Pál
A Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja, a reformkor kezdeteinek egyik jeles alakja, kiváló szónok. Az emlékezetes 1825-ös országgyűlésen a magyar nyelv érdekében mondott lelkesítő beszédet. Széchenyi ezt követően ajánlotta fel birtokainak egy évi jövedelmét egy magyar tudós társaság, a Magyar Tudományos Akadémia megalapításához. Harcolt a jobbágyság helyzetének megjavításáért, a nemzet politikai, gazdagsági és nyelvi jogaiért. 1830 után visszavonult a politikai szerepléstől.
1807. szeptember 7.
Megszületett Lenkey János
Lenkey János 1807. szeptember 7én Egerben született. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején a küldföldön állomásozó magyar katonáknak nem volt maradásuk, haza akartak jönni. Így tettek a Württemberg-huszárezred galíciai Brzezany közelében tartózkodó 2. százada is, akik május 28-án a szökés mellett döntöttek. Az elgondolást tett követte, és fürdés ürügyén elindultak hazafelé. Amikor Lenkey erről értesült, utánuk ment, hogy visszatérésre bírja őket. Azonban a katonákat nem lehetett megállítani, így Lenkey is csatlakozott hozzájuk. Május 31-én érkeztek meg Máramarosszigetre. Lenkey részt vett a szabadságharcban. Először Hunyadi-huszárezred parancsnoka, majd 1849. március 15-én tábornok és Komárom várparancsnoka lett. Világos után az aradi vértanúk perének egyik vádlottja, de mivel a börtönben megőrült, az eljárást megszüntették ellene. Aradi fogságában halt meg 1850. február 19-én.
1812. szeptember 7.
Napoleon végzetes győzelmet arat Borogyinónál
1812-re világossá vált, hogy Oroszország nem tartja be a kontinentális zárlatot, amellyel Napoleon az angolokat akarta térdre kényszeríteni. Sándor cárt az is nyugtalanította, hogy a Varsói Nagyhercegség révén a lengyel nemzeti törekvések is támogatást kaptak. A franciáknak erőt kellett demonstrálniuk, annál is inkább, mivel Spanyolországban komoly veszteségeket szenvedtek. Az oroszországi hadjárat 1812 júniusában indult meg úgy 600 ezer fővel. Napoleon célja Moszkva elfoglalása volt. A nem várt utánpótlási ellátási nehézségek következtében sokan dezertáltak. Az oroszok nem bocsátkoztak nyílt küzdelemben, fokozatosan adták fel állásaikat, de közben mindent felperzseltek. A cár Kutuzov herceget nevezte ki hadügyminiszterré, aki a törökök elleni háborúban komoly tapasztalatot szerzett. Az ütközet szeptember 7-én reggel hatkor kezdődött. A franciák 100 ezer emberrel támadtak, az oroszok védekeztek, komoly tüzérségi párbaj alakult ki. A császár, akit betegség gyötört kivonta magát az irányításból. Lassan sikerült elfoglalni az orosz állásokat, azonban a katonák fegyelmezetten vonultak vissza, nem tört ki a pánik. Az oroszok több mint 43.000 embert veszítettek, a francia áldozatok pedig a császár bevallása szerint legalább 30.000-re rúgtak. (Napoleon adatait fenntartásokkal kell fogadnunk.) Különösen sok volt a tiszti áldozat. Igaz, hogy az oroszok vonultak vissza, de a `győzelem` végzetesnek bizonyult Napoleon tervei számára. Szeptember 14-én bevonult Moszkvába, másnap az oroszok felgyújtották a várost, így a katonák nagy része fedél nélkül maradt. Október 24-én folyamatos ellenséges támadások közepette Napoleon kivonult Moszkvából. Végül a Grande Armée töredéke maradt életben. A kudarc nagy mértékben hozzájárult Napoleon bukásához.
1822. szeptember 7.
Brazília elnyeri teljes függetlenségét
Brazília kivívja teljes függetlenségét Portugáliától. A portugál trónörököst és régenst, Dom Pedrót - I. Pedro (Péter) néven - december 1-én Brazília császárává koronázzák.
A függetlenségi nyilatkozat összefügg Portugália belpolitikai helyzetével. A napóleoni csapatok inváziója az Ibériai-félszigeten a portugál udvart 1808-ban arra kényszerítette, hogy áttelepüljön Brazíliába, ami gazdasági és kulturális fellendülést hozott a gyarmat számára. A bécsi kongresszus után 1815. december 16-án a gyarmat megkapja a királyság státusát, s ezzel politikailag egyenrangúvá válik Portugáliával. Mivel a portugál király, VI. János továbbra is Brazíliában marad, Portugáliában megerősödik a liberális, alkotmányos mozgalom. Ez új alkotmányt és a király visszatérését követelte. 1821-ben VI. János elhagyta Brazíliát és fia, Dom Pedro vette át a társkirályság kormányzását. Miután a lisszaboni nemzetgyűlés elutasította Brazília politikai egyenjogúsítását Portugáliával és helyreállította gyarmati státusát, Brazíliában felerősödött a függetlenségi mozgalom, amelyhez a liberális eszmékkel szemben apjánál nyitottabb és a Braganza-dinasztia brazíliai hatalmának megőrzésén fáradozó trónörökös, Dom Pedro is csatlakozott.
Portugáliába történő visszatérését követően VI. János az 1820-ban kidolgozott alkotmány elismerésére kényszerült. Az alkotmány biztosítja a polgári szabadságjogokat, s a nemzetgyűlés jogainak megerősítésével bevezeti az alkotmányos monarchiát.
1860. szeptember 7.
Garibaldi bevonul Nápolyba
Giuseppe Garibaldi olasz szabadságharcos 1860. szeptember 7-én bevonult Nápolyba. Itáliában a szárd-piemonti királyság gazdasági fejlődése lehetővé tette, hogy az olasz egységmozgalom élére álljon. Cavour miniszterelnök megszerezte III. Napóleon francia császár támogatását, 1859-ben Magentánál és Solferinónál megverték az osztrákokat. Azonban ezután a franciák gyorsan békét kötöttek I. Ferenc Józseffel. Az alkudozások elleni tiltakozás forradalmi mozgalommá duzzadt, a nép Firenzéből, Pármából és Modenából elkergette a fejedelmeket, Romagnából pedig a pápai legátust. Ezután Szardinia-Piemont annektálta e területeket, ennek elfogadása fejében pedig III. Napóleon megkapta Savoyát és Nizzát. A Szicíliában harcoló paraszti gerillákhoz 1860. május 11-én csatlakozott Giuseppe Garibaldi olasz szabadságharcos önkénteseivel, a marsalai ezerrel. Garibaldi vezérkari főnöke a magyar Türr István volt. Június 6-án felszabadították Palermót, ahol Garibaldi, mint diktátor ideiglenes kormányt nevezett ki. Közben már 6000 főre nőtt seregével a milazzói győzelem után átkelt a kontinensre és 1860. szeptember 7-én - immár 25 ezer emberrel, és II. Viktor Emánuel csapataival együtt - bevonult Nápolyba, amely így felszabadult a spanyol Bourbon-uralom alól. Garibaldi Volturnónál és Capuánál is győzött, majd letette diktátori címét, visszautasította az elismeréseket és visszavonult caprerai birtokára. Népszavazás során Szardinia-Piemont annektálta a Szicíliai Kettős Királyságot. A harc eredményeként 1861. március 17-én létrejött az egységes olasz állam, amelynek uralkodójául II. Viktor Emánuel szárd-piemonti királyt kiáltották ki.
1866. szeptember 7.
Ferenc József kinevezi Franz John altábornagyot ideiglenes hadügyminiszterré
1901. szeptember 7.
Megnyílik a Fészek Művészklub
Neve a Festők, Építészek, Szobrászok, Zenészek, Énekesek és Komédiások Kubjának kezdőbetűiből állt össze. Az alapító művészek 1901. április 6-án a Deyler Kávéházban tartották első rendkívüli közgyűlésüket, ahol Zilahy Gyula színész javaslatára elfogadták a klub nevét. 1901. szeptember 7-én birtokba vették `örökös` székhelyüket a Kertész utcában. 1921-ben a klub megvette és átalakította az épületet. 1945-ig jómódú mecénások adományaiból, valamint a klub kártyabevételeiből tartották fenn, a II. világháború után a Művészeti Szakszervezetek vették át, Művészeti Szövetségek Háza néven. 1964 és 1965 között az épületet átépítették és felújították. 1981 június 23-án a Fészek 80 éves születésnapja alkalmából nyílt meg a klub kiállítóterme, a Fészek Galéria és a felújított kerthelyiséget is ezen a napon adták át. A rendszerváltozás után néhány év bizonytalanságot követően a művészklub visszakapta önállóságát. 1991-től alapítvány segíti fennmaradását. A Fészek a művészeti élet népszerű és kedvelt találkozóhelye. A klubélet nem csak a szórakozásra korlátozódik: előadások, vitaestek, hangversenyek, filmvetítések szerepelnek a műsoron, jubileumi ünnepségeket, művésztalálkozókat szerveznek. Itt tartják a Magyar Színházművészeti Szövetség közgyűléseit, premier-banketteket is. Itt üléseznek az érdekvédelmi szervezetek, sajtótájékoztatókat, bálokat is rendeznek.
1901. szeptember 7.
A győztesek diktálják a békefeltételeket Kínának
A bokszerlázadás leverése után (1900) a győztes hatalmak (Német Birodalom, Franciaország, Nagy-Britannia, Japán, Egyesült Államok) Kínát pénzügyileg hátrányos és megalázó békefeltételek elfogadására kényszerítik.
A bokszerjegyzőkönyv a következő határozatokat tartalmazza:
- Kínának 1,4 milliárd aranymárka értékű háborús kártérítést kell fizetnie;
- a nagyhatalmak csapattámaszpontokat létesítenek Peking és a tenger között;
- a megbánás gesztusaként, amire mindenekelőtt a Német Birodalom tartott igényt, Kínának el kell küldenie Csun császári herceget békekövetként Németországba, hogy a meggyilkolt Klemens von Ketteler báró követ emlékére, emléktáblát helyezzen el;
- a felkelés szervezőit meg kell büntetni, és Kínának el kell fogadnia, hogy Pekingben kínai személy az európai követségi negyedbe nem léphet be;
- kétéves időtartamra tilos Kínába mindenfajta fegyverszállítás.
A háborús jóvátétel egészen a 40-es évekig tart, a legtöbb győztes hatalom később lemond erről, kikötve, hogy azt oktatási célokra kell felhasználni.
1906. szeptember 7.
Megszületett Balogh Edgár romániai magyar író
Kesslerként látta meg a napvilágot Temesvárott. A prágai német egyetem filozófiai karán tanult. Publicisztikai munkásságát az ellenzéki Prágai Magyar Hírlapban kezdte. Újságíróként a szlovákiai magyar baloldali mozgalmak egyik vezetője volt, jelentős szerepet töltött be a csehszlovákiai magyar fiatalok Sarló-mozgalmában. 1935-ben kiutasították Szlovákiából; visszatért Erdélybe, ahol részt vett a kommunisták által vezetett romániai Magyar Dolgozók Szövetségének munkájában. Egyik kezdeményezője volt a Márciusi Front példájára szervezett marosvásárhelyi írótalálkozóknak. 1940-44-ben a népi írók mozgalmában és az antifasiszta függetlenségi mozgalomban tevékenykedett. 1941-44-ben a Kelet Népe kolozsvári szerkesztője, 1944-48-ban a kolozsvári Világosság főszerkesztője. A II. világháború után egyik vezetője lett a romániai magyar irodalmi, társadalmi és politikai életnek. A Magyar Népi Szövetség alelnöke, 1948-ban a Bolyai Tudományegyetem tanára, 1949-ben rektora volt. 1949-ben törvénysértő módon bebörtönözték, 1956-ban rehabilitálták. Az 1956-tól újra megindult Korunk című folyóirat főszerkesztője, a kolozsvári egyetem tanára, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon főszerkesztője volt. Kolozsvárott halt meg 1996. június 19-én.
1910. szeptember 7.
Megalakul a Chinoin Rt.
Wolf Emil és Kereszty György vegyészmérnök 1910. szeptember 7-én Budapesten a VI. kerületi Petneházy utca 23. szám alatt megalapították az Alka Vegyészeti Gyárat. Céljuk a magyar szintetikus eljárású vegyipar megteremtése volt. A gyárat 1912-ben telepítették Újpestre, majd 1913-ban felvették a Chinoin nevet. A Chinoin 1912 óta működik részvénytársasági formában, de a II. világháború után, több mint 40 évig az Rt. csak névlegesen létezett. A cég 1989 decemberében vált ismét igazi részvénytársasággá, amikor is átértékelték a cég alaptőkéjét, amely 14,5 millió forintról 3 milliárd forintra emelkedett. 1991-ben a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára Rt.-ben 40 százaléknyi részesedést szerzett a francia állam többségi tulajdonában lévő, Elf-Aquitaine csoporthoz tartozó Sanofi cég. 1999-től a Chinoin cég részvényeinek több mint 99 százaléka egy kézben, a francia Sanofi-Synthélabo csoport tulajdonában van.
1936. szeptember 7.
Megszületett Buddy Holly
Charles Hardin Holley a texasi Lubbock-ban született. Életének 23 esztendejében maradandót alkotott: mintegy ötven dalának többségét eredetiben és feldolgozva ma is sűrűn játsszák a rádióállomások. Ötévesen lépett először színpadra testvéreivel, tizenkét évesen pedig már duóban játszik, a boogie-woogie volt mindene. Megtanult bendzsózni, mandolinon játszani, s nem volt 16, amikor - igaz csak házi használatra - elkészíti első saját felvételét. Első `hivatalos` felvételét a Decca-nál rögzítették 1956-ban. Még abban az évben Crickets néven megalakította együttesét, s megkezdődött a slágergyártás. A pergő ritmusú rock 'n' roll számokat kellemesen ötvözte, lassú, már-már érzelgős dalokkal: That'll Be Day, Oh Boy, Not Fade Away, Words of Love, Everyday, Peggy Sue-ra, Rainin' in My Heart, True Love Ways, Moondreams. Repülőgépszerencsétlenség áldozata lett 1959. február 3-án. Rosszul sikerült dalt nem írt, a legkülönbözőbb stílusú előadók és együttesek adták elő számait. Volt olyan szerzeménye, amely majdnem híresebb lett átdolgozva, mint eredetiben. Élre kívánkozik a Not Fade Away a Rolling Stones-szal. Ugyanezen a címen jelentette meg a Decca az emlékének szentelt albumot. A klasszikus beat kiváló együttese, a Hollies egy egész lemezrevalót válogatott számaiból.
1970. szeptember 7.
A maharadzsákat megfosztják kiváltságaiktól
Indiában Varahagiri Venkata Giri elnök 1970. szeptember 7-én rendelettel megfosztotta kiváltságaiktól és évi járadékuktól a maharadzsákat. India függetlenségének (1950) kivívása után az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt kezébe került a hatalom, amely céljául tűzte ki a társadalmi-politikai átalakulás megvalósítását - e programba illeszkedett ez a rendelkezés is.
1976. szeptember 7.
Meghal Kéthly Anna szociáldemokrata politikus
Budapesten született 1889. november 16-án, Gyors- és gépírói, majd könyvelői képesítést szerzett. 1907-től magántisztviselőként dolgozott Budapesten, illetve Kassán. 1919 végétől a szociáldemokrata nőmozgalom egyik vezetője volt, 1926-1938 között szerkesztette és kiadta a Nőmunkás című lapot. 1920-ban belépett az MSZDP-be, 1922-48 között tagja volt a párt vezetőségének, 1922-1939 és 1945-1948 között parlamenti képviselőként is tevékenykedett. 1943-1944-ben pártja megbízottjaként polgári politikusokkal és az angolszász szövetségesekkel tárgyalt a háborúból való kiugrás lehetőségéről. 1945-től a Szociáldemokrata Párt politikai bizottságának tagja, a Világosság felelős szerkesztője, 1948-ig pártja frakcióvezetője és a parlament alelnöke volt. Ellenezte a Magyar Dolgozók Pártjával való együttműködést, a két munkáspárt egyesülését, s inkább a polgári erőkkel kereste a szövetséget. Célja a politikai szabadság, a többpárti parlamenti demokrácia és pártja önálló arculatának a megőrzése volt. Mint a munkásegység ellenzőjét, 1948-ban kizárták a pártból, majd megfosztották képviselői mandátumától. 1950-ben összeesküvés és kémkedés koholt vádjával letartóztatták, 1954-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, de még ugyanezen év végén egyéni kegyelemmel szabadult. 1956-ban részt vett az SZDP újjászervezésében, október 31-től a párt elnöke, s november 2-4. között Nagy Imre kormányának államminisztere volt. 1956 novemberében a II. Internacionálé bécsi értekezletén értesült a szovjet intervencióról, ezért nem tért vissza Magyarországra. Belgiumban telepedett le, s 1957-ben a Kádár-rendszerrel szemben álló Magyar Forradalmi Tanács elnöke, illetve a Szabad Magyarország Nemzeti Képviselete nevű emigráns szervezet elnöke is lett. Részt vett az ENSZ magyar bizottsága jelentésének elkészítésében. 1958-tól az MSZDP emigrációban létrejött szervezetének elnöki teendőit látta el. 1957-64 között ő szerkesztette a Londonban kiadott Népszavát. 1970-73-ban a Szociáldemokrata Szemle alapító szerkesztője volt. 1973-ban vezetésével dolgozták ki a Szociáldemokrata Alternatívát, az emigráns szociáldemokrata párt új programját. 1962-ben az 1954-es vádak alól felmentették, de egyúttal államellenes tevékenység miatt ugyanannyi évre ítélték, mint ahányat a börtönben töltött. A belgiumi Blankenbergében halt meg. 1990-ben hamvait hazahozták, és Budapesten, a 301-es parcellában helyezték el. 1994-ben rehabilitálták.
2001. szeptember 7.
Operációt hajtanak végre a tengeren túlról
A világon első alkalommal hajtottak végre transzatlanti műtétet. Egy 68 éves francia nőn az operációt végző orvoscsoport New Yorkból, videokészüléken keresztül irányított robotkarok segítségével emelte ki a strasbourgi kórházban ápolt nő megbetegedett epehólyagját. A műtéthez használt, Zeusz névre keresztelt robotot a francia sebészek rövid, szóban adott utasításokkal irányították, a strasbourgi kórházban `dolgozó` robot pedig digitális jelzéseket küldött az óceán túlpartjára, ha elfogyott a kötszer, vagy más létfontosságú kellék. Hírügynökségi jelentések szerint az operáció költsége egymillió dollár volt.
