2024. tél: Szoknyával a politikában
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Justinianus császár kis híján belebukott a szurkolók lázadásába

2025. január 26. 15:07 Múlt-kor

A Kelet-római Birodalom fővárosában Konstantinápolyban Kr. u. 532. január 12-én nagyszabású fogathajtó versenyt tartottak. A nézősereg azonban a szokásosnál is feszültebben követte az eseményeket. Az elégedetlenség hamarosan fegyveres összecsapásokba torkollott, melynek eredményeképpen több ezren lelték halálukat, és I. Justinianus trónja is veszélybe került.

Justinianus császár tanácsadói körében egy 19. századi festmény ábrázolásán
Justinianus császár tanácsadói körében egy 19. századi festmény ábrázolásán (Wikipédia / Jean-Joseph Benjamin-Constant / CC BY-SA 4.0)

A szekérversenyeknek elképesztő hagyománya volt az ókorban, a legkorábbi források szerint olyan sport volt ez, amit a görögök, és a rómaiak egyaránt kedveltek. Cseppet sem meglepő, hogy a nagy történetíró Homérosz mindkét művében, az Iliászban és az Odüsszeiában egyaránt utalt rá. A görög olimpiákon az egyik legnépszerűbb sportág volt, de a római Birodalom minden nagyobb városa is rendelkezett legalább egy versenypályával, úgynevezett hippodrommal.

Kékek kontra zöldek

A Nyugat-római Birodalom bukása után ez a sportág keleten továbbra is közkedvelt maradt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a gigászi méretű Konstantinápolyi Hippodrom a város központjában helyezkedett el, padjain pedig tízezrek foglalhattak helyet. Természetesen ennek nemcsak szórakoztatási célja volt, hiszen az impozáns épületegyüttes a császárok hatalmát és gazdagságát is prezentálta.

A versenyek ennek megfelelően nemcsak sportesemények, hanem ünnepek, több napos önfeledt lakomák is voltak. A versenyek értelemszerűen a szórakozni vágyó nézők mellett, a fanatikus rajongókat is vonzották. Justinianus uralkodása alatt négy csapat volt, a csapatokat a jobb megkülönböztethetőség érdekében színekkel jelölték, így követőik is „fehéreknek”, „zöldeknek”, „vörösöknek” és „kékeknek” nevezték magukat. Egy-egy verseny után gyakori volt, hogy a vesztes csapat szurkolói bandákba tömörültek és valóságos utcaiharcokat vívtak a rivális csapatok drukkereivel.

Pontosan ez történt 532. január 12-én is. A feszültség valódi oka nem a verseny volt, hanem az, hogy a császár komoly adóemelést hajtott végre, valamint nyíltan szimpatizált a kékekkel, ezzel feldühítette a zöld csapat támogatóit. Ez több mint elég volt a rivális csoportoknak, hogy ölre menjenek. A rendbontásnak a városi prefektus hamar véget vetett, a felbujtókat, akik között vegyesen voltak kékek és zöldek is szinte gondolkodás nélkül kötél általi halálra ítélte. Viszont csodával határos módon megmenekültek, mert az akasztásra szánt állványzat összedőlt, amit a tömeg isteni jelnek vélt és védelmébe vette a halálra ítélteket, és amnesztiát követelt nekik.

Justinianus hatalma romokban

Justinianus természetesen hallani sem akart a kegyelemről, mert abban saját hatalmának megkérdőjelezését látta. Ezzel magára haragította nemcsak a kékeket, de a városi polgárságot, valamint korábbi támogatóit, a zöldeket is. A kocsiverseny következő napján tovább nőtt a feszültség. A dühös tömeg folyamatosan szitkokat szórt a futamot márvány páholyból szemlélő császári párra.

A verseny előre menetelével a kedélyek nem nyugodtak, sőt a nézősereg úgy gondolta Justinianus figyelemre sem méltatja őket, ezért a tettek mezejére léptek. Cselekvésüket a Nika! felkiáltás kántálásával kezdték, mely jelentése győzelem. Majd felálltak az ülőhelyeikről és útjukat a börtön felé vették, menet közben minden őrt és katonát lemészároltak. Miután elítélt társaikat kiszabadították a császári palota felé indultak; az egyre növekvő tömeg útját lángoló házak és holttestek szegélyezték.

Justinianus ekkor már hajlandó volt a tárgyalásra, a lázadók kérésének, azaz, hogy új császárt válasszanak természetesen nem tett eleget. A császár kritikus helyzetben találta magát, palotáját napok óta ostromolták saját alattvalói, leghűségesebb tanácsadói pedig a város elhagyására bíztatták. Felesége Theodóra azonban a maradásra és harcra bátorította.

Justinianus leghűségesebb parancsoka Belisarius, gót és trák zsoldosaival rárontott az ellenségre és csapataikat a versenypályára szorította vissza. Így a lázadás szimbolikusan ott ért végett, ahol elkezdődött, a Konstantinápolyi Hippodromban. A történeti beszámolók szerint a császár veterán zsoldosai és hűséges testőrei több tízezer lázadót mészároltak le.

 

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tél: Szoknyával a politikában
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Flavius Belisarius egész életében kitartott Justinianus mellett és hűségesen szolgálta A kocsihajtás az egyik legnépszerűbb sportnak számított az ókorban, ezeket a versenyeket számos művészeti alkotás megörökítette (Wikipédia / Urban~commonswiki / CC BY-SA 3.0)

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!