Horogkereszt a Korán felett – muszlimok Hitler szolgálatában I. rész

Akikre nem vonatkozott a faji diszkrimináció

A második világháború során aztán a németek ismét felismerték az iszlám világ stratégiai jelentőségét. Az iszlám propagandaeszközként való tudatos kezelésének szükségességét elsőként Eberhard von Stohrer egykori kairói német nagykövet vetette fel 1941 végén írt jegyzékben. Stohrer javasolta, hogy indítsanak egy „széleskörű iszlám programot”, amelynek keretében egy kiadhatnának egy közleményt a „Harmadik Birodalom iszlámmal szemben tanúsított általános hozzáállásáról”. A német külügyminisztérium 1941 utolsó hetei és 1942 vége között meg is alkotta a programot, amelynek szerves része volt a tekintélyes muszlim vezetők, többek között az 1941 végén a Berlinbe érkező jeruzsálemi főmufti, Hadzs Amin al-Huszeini bevonása. A program betetőzéseként 1942. december 18-án Berlinben felállították a Központi Iszlám Intézetet, amelynek kulcsszerepe volt a náci propaganda muszlim világban való elterjesztésében. A hivatalos náci pártlap, a Völkischer Beobachter hatalmas szalagcímmel hirdette: „A háború elhozhatja az iszlám függetlenségét!”

A németek tudatosan az iszlámra, mint vallásra hivatkoztak, mivel szerették volna elkerülni, hogy a muszlim népcsoportok az etnikai elv alapján nemzeti függetlenséget követeljenek, ráadásul ezzel hatékonyan meg lehetett szólítani vallási értelemben egységes, etnikailag, nyelvileg és szociálisan azonban heterogén néptömegeket. A németeknek a faji előítéletek sem okoztak akadályt: a faji diszkrimináció alól a törökök, az irániak és az arabok már a 30-as évektől kezdve mentesültek, és a németek a háború alatt ezt a „toleráns” magatartást a balkáni muszlim és a szovjetunióbeli türk népcsoportokra is kiterjesztették.

Észak-Afrikában a német tisztek már 1941-től kezdve elkezdték terjeszteni a Der Islam (Az iszlám) című kiadványt, hogy ennek segítségével a katonák elsajátíthassák a muszlimokkal szembeni helyes viselkedési formulákat. Bár a németek megpróbálták maguk mellé állítani a terület legfőbb vallási méltóságait, főként a szufi rendhez tartozó sejkeket, a líbiai területeken épp az egyik legfontosabb szufi rend, a Szanuszi küzdött a legelszántabban az olasz gyarmati hatóságokat ellen, és harcolt Montgomery hadserege mellett. Berlin muszlimok felszabadításával és az iszlám védelmezésével kapcsolatban hangoztatott szólamai azonban éles ellentétben álltak az észak-afrikai területeken végzett pusztítással, így végül a németeknek nem sikerült életre hívni egy erős, tengelyhatalmak mellett kiálló muszlim mozgalmat.

1. 300 millió mohamedán barátja
2. Akikre nem vonatkozott a faji diszkrimináció
3. Disznók a mecsetben és papírmasé Korán

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

30. A „harmadik világ”
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Elefántokra vadásztak és férfiakat megszégyenítő módon harcoltak a dahomey-i amazonok
• Az ékszerek és a tigrisek megszállottja volt a britek ellen harcoló Tipu szultán
• Pol Pot a földi poklot hozta el Kambodzsának, a vörös khmerek iszonyú rémtetteket követtek el
• Ellensége jégtömbbe fagyasztott fejét órákon át "hallgatta ki" a karibi diktátor
• Nem mutatott megbánást Gandhi merénylője
• A második világháború végére Hongkong lakossága csaknem a harmadára zsugorodott
• A függetlenség kikiáltásával sem kerülhette el végzetét Rhodézia fehér uralmon alapuló rendszere
• India függetlenségének kikiáltásakor nem volt hajlandó nyilatkozni a csalódott Gandhi
• Míg Gandhi a szellemi, Nehru a mozgalmi vezetője volt az indiai függetlenségi törekvéseknek