Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából VII.
2023. január 18. 09:07
Korábban
II.
Hallgató hadnagy kesernyés kedvében van.
–Még mindig várnunk kell, – mondta. –Ha ma nem, holnap indulunk!
–Ha ugyan addig a város alá nem érkeznek az oroszok, – jegyeztem meg. –Vagy harapófogóba nem zárnak bennünket!
–De hisz Belij Kolodest a te századod biztosítja! Még nem kaptunk jelentést tőled, hogy az ellenséges csapatok napi közelségben lennének!
–Valóban! Ennek ellenére a tankok a következő órákban betörhetnek ide!
A segédtiszt elgondolkodott, rámnézett, de nem mondott semmit. Asztalán két-három ügyirat feküdt, egyet közülük felvett. Majd a másikat vizsgálgatta. Közben beszédbe kezdett:
–Hallok olyat is, hogy a város védelmét szervezni kezdik. Sok olyan erős egységre volna szükség, mint amilyen a te századod!
–16-ára ezt már be kellett volna fejezni!
–Nincsenek hátul bevethető egységeink! A te századodat egészítik ki menekült katonákkal egy zászlóaljra, vagy ha egy szétvert zászlóalj jönne, azt erődítenék fel a századoddal. De nincs a mostani lehetőségekkel ellenállást szervezni tudó vezénylő főtisztünk!
–A város védelméhez sok zászlóaljra lenne szükség! – zártam le a beszélgetést.
A készültség parancsnoka, Kórai jelentette, hogy sok házban fegyverek, géppisztolyok, gránátok, lőszerek vannak elhagyva. Magyar katonáké volt, akik ott voltak elszállásolva.
–Kiegészíthetjük azokkal fegyvertárunkat! Puskákból néhányat, minden géppisztolyt, gránátból amennyit lehet naponta össze kell gyűjteni! Be kell azokat hozni a parancsnokságra!
Ügetésre fogva a lovat, a meghagyott időre érkeztem haza.
–Mi újság? – szóltam a törzsőrmesterhez.
–Hadnagy úr, alázatosan jelentem, ma 11 órakor a németek aláaknázták a két előttünk lévő bsdúti hidat!
–Pusztít a háború, Halmos!
–Ebéd után, 13 óra 24 perckor óriási detonáció rázta meg az épületeket, a hidat elpusztították! Mire a nagytömegű sötét füst eloszlott, vagy tízen odaérkeztünk.
Felmásztunk a sínekre, körülnéztünk. Keletre mindenütt füst és tűz! Dübörgött az ég és a föld! Kis csíkon, a fák között egy kolhozt lehetett látni. Füst ott is! Dörögtek a fegyverek a füstölgő épületek között. Valaki felkiáltott:
–Vonat! Vonat jön Novij Oszkol felől!
Távcsövemen láttam, hogy nem szerelvény, hanem csak egy erős, fekete mozdony jön. Ahogy közeledett, láttuk, hogy erős tüdejéből vaskos füstkarikákat vág az égre. Nem volt rajta ember, a szakadékba küldték meghalni!
Először orrára esett, imbolygott, majd a hátára zuhant. Ekkor gőz sicított ki a vastag csövekből. Forró, mint a gejzír, halálos, mint a bika nyakerének az elvágása.
A gőz ömlése, visítása segélykérő emberi kiáltássá változott:
–Katonák! Állítsatok talpra! Fiatal vagyok, ne hagyjatok meghalni! Hazaviszlek benneteket!
A felderítők is visszaérkeztek. Két bajtársuk maradt halva a kolhoz területén. Ők is a mozdony köré álltak, s valójában nem is tudták, hogy kit gyászoljanak: a gőzölgő fekete tetemet, vagy a meghalt bajtársakat.
Este katonai híreket hallgattam. A magyar fővezérség szűkszavú volt. Elszakadó hadműveletekről beszélt.
Hallgat a rádióban a civil Budapest is. A keleti hadszíntérről alig mondott valamit. Az otthon semmit sem tud a katasztrófáról!
Leveleket nem lehet írni, az ideérkezetteket meg nem kézbesítik. Kiknek is kézbesítenék? A sok tízezer címzett halva fekszik szanaszét a havakon.
Nem fáj senkinek a családtagokon kívül: a kormányzónak, a kormánynak, a fővezérségnek, hogy nem érkeznek haza levelek?
Budapest vigad, mintha nem is lenne háború! Pedig ekkor már elpusztult a sereg fele!
A „Jóska lelkem”-et dalolják.
Aztán: „Magyarhoz nem illik a könny, Nagy István úgyis visszajön!”
De Nagy István sose megy vissza. Haza! És társai százezren!
Erdélyi Béla hadnagy egyik ekkortájt írt verse:
Közös sir és…
Hol vannak a csillagos egek?
Kemény ködök fedik az eget,
Hóvirágot nevelnek a völgyek,
Zuzmarától a fák megőszültek.
A tér rideg vendégfogadó,
Nincsen szobabér és nincs adó!
Havas ágyakon fájdalom visit,
Szövi a halál sötét terveit.
Vihartól épült hódomb körül
Harminc-negyven halott baka ül.
Három lábu ló fekszik előttük,
Közös lesz sirjuk s harci etüdük.
1943. január
nagy doni csaták
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Római Birodalom
- Pompeji titkait a modern technológia fejtheti meg
- Végül bizánci provinciává süllyedt a vandálok rettegett afrikai királysága
- A római nép rajongott érte, a filozófusok megvetették a véres gladiátorjátékokat
- Évtizedek óta zajlik Komáromban a római katonai és polgárváros feltárása
- Az erényes római nő megtestesítőjeként tekintettek Corneliára, a Gracchusok anyjára
- Pokoli kínokat szenvedhettek el a Vezúv lábánál élő Pompeii lakói
- Csődöt mondott a a római hadszervezet a hadrianopolisi csatatéren
- Még bűnözőknek is menedéket nyújtottak az ókori Róma katakombái
- Még a római katonákban is félelmet keltettek Arkhimédész zseniális hadigépei
- Családja történetét írta meg egyik leghíresebb regényében Szabó Magda 19:05
- Zenei forradalmat jelentett a Beatles első kislemeze 15:05
- Kávéházakban is szobrot állítottak Václav Havelnek, Csehország drámaíró elnökének 12:20
- Bejárta az egész világot Xántus János, hogy tudásából hazája gazdagodjon 10:35
- Számos protestáns ország tiltakozott XIII. Gergely pápa naptárreformja ellen tegnap
- A Szputnyik–1 fellövésével a Szovjetunió sikeresen teljesítette az űrverseny első futamát tegnap
- Búcsúztató bulit rendeztek Janis Joplin megmaradt vagyonából az énekesnő barátai tegnap
- Csaknem hidrogénbombát adott Sztálin kezébe Vitalij Ginzburg tegnap