Démoni kísértések – így éltek a korai kereszténység sivatagi remetéi
2018. június 15. 18:48 Múlt-kor
„Szent Antal a sivatagban, / ki magának főzi a tésztát / a Sátán vele kibabrált, / ellopta a villáját, / de Szent Antal nem siránkozik, / mossa kezeit.” Bár a tészta és a villa természetesen a költői szabadság eszközei, hiszen tizenhét évszázaddal ezelőtt még nem nagyon használták őket, a fent idézett abruzzói (Olaszország) népdal verssorai között mégis a valóság bújik meg. Jelképei ugyanis a 3-4. században, Egyiptomban élt remete, Szent Antal heroikus küzdelmének, amelyet a sivatagi élet nehézségeivel szemben kellett megvívnia. A korai kereszténység időszakában azonban korántsem Szent Antal volt az egyetlen, aki ezt a szokatlan életformát választotta.
Korábban
Sivatagi aszkéták
Szent Antal élete több mint száz esztendejének túlnyomó részét Egyiptom legelszigeteltebb részein töltötte, ezért még a tevéknél is jobban megismerte a sivatagot. Eleinte egy – a Nílus nyugati partján fekvő – sírbolt volt a szállása, majd 313-tól – 351 és 357 között bekövetkező – haláláig a Kolzim-hegy egyik barlangjában élt a Szuezi-öböl partján. Nyolcvan év remetelét a legmostohább körülmények között: párnaként kő, étkezés gyanánt kenyér vadvirágokkal, társként pedig sasok, skorpiók és sivatagi farkasok szolgáltak. Bár ennek alapján azt is gondolhatnánk, hogy Szent Antalnak egész egyszerűen elment az esze, a valóság egészen mást mutat. A 3 – 4. században a sivatagi aszkéta életmód ugyanis népszerű jelenségnek számított a keresztény Keleten.
Bár a remeték közül a Nílus partján fekvő Herakleopoliszban, jómódú földműves családba született, analfabéta Antal tett szert a legnagyobb hírnévre, nem ő volt az első, aki ezt a különös életvitelt választotta. Amikor Antal visszavonult a Kolzim-hegy lankáira, egy magányos aszkéta látványa fogadta: a későbbiekben szintén szentté avatott Pál, egy gazdag thébai családból származó férfi is sivatagi remeteként élte az életét.
Míg a Szuez környékén, egymástól távoli barlangokban lakó remeték száma meglehetősen csekély volt, addig az Alexandriától délre található Nitriai-sivatagban mintegy ötezer, a bűnbánó banditát, Etiópiai Szent Mózest követő szerzetes élt. A világtól elvonulók motivációi azonban rendkívül különbözőek voltak. Mózes a hatóságok, Remete Szent Pál a római uralkodó, Decius üldöztetése elől menekült, Szent Antal azonban büntetlenül vonult el a Kolzim-hegyre, mégpedig ugyanabban az évben, amikor Nagy Konstantin római császár engedélyezte a keresztények számára a szabad vallásgyakorlást.
Körülbelül egy évszázaddal azt követően, hogy Pál és Antal sivatagi remeteként élte mindennapjait, az egyre szélesebb körben elterjedő kereszténység révén a magányos szerzetesség „divatja” Szíriára is átterjedt. Szent Simeon (390 – 459) aszkéta például annak érdekében, hogy teljesen eltávolodjon a zarándokrohamoktól és a földi javaktól, mintegy harminc éven keresztül egy Aleppó közeli hegyen található tizenöt méteres oszlop tetején húzta meg magát. Példáját sokan követték, és teret hódított a remeteélet újszerű formája, amelynek követőit sztilitáknak, vagyis oszlopszenteknek nevezték. Felmerülhet a kérdés, hogy miként terjedhetett el a szerzetességnek ez a különös módja. Charles de Montalembert, XIX. századi francia katolikus-liberális filozófus a következőképpen fogalmazta meg magyarázatát: „A magányos, önmegtagadó élet teljes ellentétben áll az emberi hajlammal, és mégis, a természetével együtt jár. Nincs ember, aki ne érezte volna az élete egy bizonyos szakaszában a magányra való titokzatos, erős késztetést.” A sivatagi atyák minden bizonnyal azt érezhették, amit talán Goethe fogalmazott meg a legtalálóbban: „Amikor végre egyedül vagyok, nem vagyok egyedül.”
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
kommunizmus
- A „dolgozó nép” ellenségévé kiáltotta ki a kulákokat Rákosi Mátyás
- Béremelésért és árcsökkentésért tüntettek a poznani munkások 1956-ban
- Nem enyhítettek a munkások terhein, felkelés tört ki az NDK-ban
- A helybéli kommunisták nem támogatták Che Guevara szocialista forradalmát
- A Pártból is kizárták a reformokat szorgalmazó Nagy Imrét
- A kor legnagyobb színészeivel dolgozott együtt Máriássy Félix
- Felesége volt állandó alkotótársa a groteszk humorú filmjeiről ismert Böszörményi Gézának
- Teljes hírzárlatot rendelt el a gyereknapi katasztrófa kapcsán Rákosi Mátyás
- A legnagyobb titokban hajtotta végre a kitelepítéseket az ÁVH
- Felfedezésével megmentette a francia selyemipart Louis Pasteur tegnap
- Német egyetemi tanárai panaszolták be a pápánál Husz Jánost tegnap
- A szárazföldi Európában Magyarország az utolsó előttiként vezette be a „jobbra hajts” szabályát tegnap
- A polgárháborús Kongóban fegyvernyugvás volt Louis Armstrong érkezése miatt tegnap
- A nyersanyaghiány is ösztönözte az első bikini megalkotását 2024.07.05.
- Erdélyt gyalog, Kínát egy dzsunkán szelte át Cholnoky Jenő földrajztudós 2024.07.05.
- Hermész szobrát találták meg a bulgáriai Heraclea Sinticában 2024.07.05.
- Három expedíciót is szentelt a magyarok őstörténetének felkutatására Zichy Jenő 2024.07.05.