Casablancában határozatot hoznak az itáliai partraszállásról

2004. szeptember 13. 12:06

Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke és Winston Churchill brit miniszterelnök, valamint katonai szakértők Casablancában egy titkos konferencián találkoznak, hogy megtárgyalják a hadi helyzetet. Sztálin a részvételt elhárította, mivel, mint főparancsnoknak a Szovjetunióban volt szükség a jelenlétére. A casablancai tárgyalások fő pontja a második front létrehozása, amit főként a Szovjetunió sürget tehermentesítésére. Az amerikai elnök Vjacseszlav Molotov szovjet külügyminiszternek tett ígérete ellenére mégis abban állapodtak meg, hogy a nyugati szövetségesek 1943 júliusában, Szicíliában partra szállnak, és Észak-Afrikában szilárdítják meg katonai helyzetüket. Ez főként Churchill érdeke volt, aki a Földközi-tenger térségében meglévő brit politikai érdekeket kívánja a Szovjetunióval szemben védelmezni. A Franciaország partraszállást - a Szovjetunió csalódására - csupán 1943 őszére helyezik kilátásba. Roosevelt és Churchill kezdeményezésére a konferencián - mindenesetre csak rövid időre és felszínesen - megtörténik a kibékülés Charles de Gaulle és Henri-Honoré Giraud tábornokok között, akik a szabad Franciaország képviselőiként rivalizálnak egymással. Míg de Gaulle Londonból dolgozik Franciaország felszabadításán, Giraud Algéria francia részében rendezi be támaszpontját. A konferencia befejeztével Roosevelt bejelenti a szövetségesek háborús céljait. Olaszország, Japán és a Német Birodalom feltétel nélküli megadását követeli, és "egy világnézet szétrombolását..., amely más népek meghódítására és leigázására" irányul. Ezzel a szövetségesek kizárják egy Hitler utáni kormánnyal köthető fegyverszünet lehetőségét. Churchill, akit erről a megfogalmazásról előzőleg nem tájékoztatták, joggal tart attól, hogy a feltétel nélküli megadásra irányuló követelés Hitler helyzetet megszilárdítja.