Máig nem gyógyuló sebeket ütött a csecsen nép erőszakos kitelepítése
2023. február 23. 17:05 Múlt-kor
„A mai napon, február 23-án hajnaltájt megkezdtük a csecsenek és ingusok kitelepítését. Az akció különösebb zavaró események nélkül, normálisan folyik. Csupán hat személy kísérelt meg ellenállni, aminek fegyveres úton véget vetettünk. Letartóztatásokra is sor került. Azok közül, akiket eleve ki akartunk vonni a forgalomból, 842 embert őrizetbe vettünk. Délelőtt 11 órára már 94 ezer 741 embert szállítottunk el lakóhelyéről” – írta Berija 1944. február 23-án. 79 évvel ezelőtt Sztálin megbízásából a szovjet titkosrendőrség vezetője, Lavrentyij Berija utasítást adott a csecsenek és ingusok áttelepítésére: az 1944 februárjában elkezdett tervszerű akcióval összesen félmillió embert deportáltak vagonokban Kazahsztánba és Kirgíziába. A kitelepítésnek ellenszegülőket a helyszínen agyonlőtték, s ugyanígy tettek Berija pribékjei a hegyekbe menekülő szökevényekkel. A csecsenek szerint 1944-ben genocídium zajlott a csecsen nép ellen, majd 2004-ben az Európai Parlament is úgy határozott, hogy a deportálás kimerítette a népirtás fogalmát.
A kitelepítésnek emléket állító „9 torony” emlékmű Nazranyban (Wikipedia / Alexxx1979 / CC BY-SA 4.0)
Korábban
Felkelés német segítséggel
A sztálini terror fokozódása, a kirakatperek, a tömeges kivégzések és a gulágok megtöltése 10–20 évre elítélt ártatlan emberek millióival kiábrándította a Sztálin birodalmával szomszédos országok népeit a „szovjet modellből”. A harmincas években parasztok ezrei szöktek át a terror elől a határokon. Ebből adódott, hogy Moszkva kémkedéssel gyanúsította a nemzetiségeket. A határokból „védőfalak” lettek, a határvidékekből pedig biztonsági zónák, amelyekből ki kellett telepíteni a hatalom iránt nem lojális népcsoportokat.
1941 és 1944 között Sztálin egymás után telepítette át a volgai németeket, a krími tatárokat, a meseteket, kalmüköket, balkárokat, kurdokat, csecseneket és ingusokat. Az indoklás minden esetben ugyanaz volt: szét kellett zúzni a náci ellenséggel kollaboráló „szabotőröket és kémeket”. Vjacseszlav Molotov egykori külügyminiszter még a 70-es években sem átallotta ezzel a hajmeresztő érvvel igazolni a barbár intézkedéseket.
A csecseneket és ingusokat kitelepítő Lencse-hadművelet célpontjai (Wikipedia / Takhirgeran Umar / CC BY-SA 4.0)
Pedig a bolsevik hatalom első évtizedében még viszonylag jól bántak a nemzetiségekkel. Az úgynevezett „korenyizacija”(őslakosokkal való feltöltés) politikája a kisebbségi népek kulturális felvirágzásához vezetett. A nemzeti köztársaságok és autonóm területek létrehozásával, nemzeti iskolák hálózatával, a helyi párt- és állami apparátus nemzetiségi káderekkel való feltöltésével Moszkva a nemzeti jelleget helyezte előtérbe Ukrajnától Tádzsikisztánig.
Csecsen gerillák a központi hatalom ellen
A 30-as évek elején, a kollektivizálás erőltetésével együtt járt a csecsenek nemzeti és vallási szokásainak kriminalizálása, amit ők a nemzeti sajátosságaik és életmódjuk elleni merényletnek tekintették, és heves ellenállást tanúsítottak. A szovjethatalom emiatt teljesen összeomlott Csecsenföldön. A csecsenek 1940 decemberében felkelést robbantottak ki a Csecsen–Ingus Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság területén az egykori Komszomol-tag költő-újságíró, Kasan Iszrailov vezetésével, amely 1942-ben, az Észak-Kaukázus elleni német offenzíva során tetőzött és 1944-ig tartott.
A Finnország elleni téli háborúban elkövetett szovjet hadvezetési hibákon felbátorodva Iszrailov Husszein nevű testvérével úgy döntött, tábort hoznak létre gerillamozgalmuk számára Csecsenföld délkeleti, hegyvidéki részén. Miután a Harmadik Birodalom 1941. június 22-én megindította a Szovjetunió elleni Barbarossa hadműveletet, a két testvér összesen 41 találkozót szervezett harcuk tömegbázisának kiszélesítésére. Ami igen sikeres lett: a nyár közepén már ötezer gerillára és 25 ezer szimpatizánsra számíthatott a csecsen vezér, egyes részeken például a férfi lakosság 80 százaléka vett részt a felkelésben.
Ezt Moszkva nem hagyhatta szó nélkül, a Vörös Hadsereg válaszul szőnyegbombázást hajtott végre a lázadók ellen, komoly emberveszteséget okozva a civil lakosság körében. A csecsenek és ingusok fegyveres harcát hamarosan tizenegy nagyobb kaukázusi népre terjesztették ki, sőt a lázadás következtében több tízezer – néhány forrás szerint mintegy 63 ezer –, a Vörös Hadseregben szolgáló ingus és csecsen katona dezertált.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód
- Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
- A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
- „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
- Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
- Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
- Így került Erdély 100 éve a románokhoz
- Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
- Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
- Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai
- Illegális másolás miatt indították el az első számítógépes vírust 18:05
- Udvari intrikák és leszámolások vezettek a Perzsa Birodalom hanyatlásához 16:05
- Medici Katalin megelőző csapásként lemészároltatta a hugenottákat 15:09
- Golda Meir békében és háborúban 10:35
- Mit adtak nekünk a rómaiak? 09:50
- A kollektív bűnösség elve alapján telepítették ki a magyarországi németeket 09:05
- Festmény és színdarab is megörökítette a Kossuth hídat, ami az új kezdet szimbóluma lett tegnap
- Megfigyelték és jelentettek róla, de visszatérhetett a színpadra a forradalmár tehetség, Sinkovits Imre tegnap
