Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából XI.

Magyar honvédek egy 29M Bofors légvédelmi löveg körül Sztarij Oszkolban, 1942. (kép forrása: Fortepan / Konok Tamás id.)

1943. január 22.

Tájékozatlanok vagyunk!

Felhívtam 10 órakor Novij Oszkolt.

–Mit tud? – kérdeztem az őrmestert.
–Nagy a zűrzavar, hadnagy úr! Itt az orosz a nyakunkon, hadnagy úr! A németek is menekülnek már, hadnagy úr!
–Mert egy az Isten, kevés az angyal, és nem bírnak a sok veszett emberrel! – kiáltottam dühömben.
–Jól tetszik mondani! Ezt mondta nekem az előbb egy törzsőrmester is, aki azon siránkozott, hogy mi lehet odahaza?
–Mi a frász lenne, hallja? Ha gyerek van, az nő! A lányok, meg a feleségek várnak!
–Igen, de a törzsnek bővérű az asszonya! És azon háborog, hogy a faluból csak négyen vonultak be, a többiek odahaza maradtak!
–Vagy úgy!
–Vigasztaltam, hogy az angyalok vigyáznak!
–És?
–Azt válaszolta, hogy annyi angyal nincs is! Ami van, ahhoz az nagyon kevés!
–Nahát, hogy milyen jó dolguk van maguknak Novij Oszkolban?
–Kínunkban, hadnagy úr! Mert nyakunkon az orosz, hadnagy úr! A németek is szaladnak, hadnagy úr!

Lecsaptam a kagylót!

Nem tehettem mást, délben ismét telefonáltam. Örömömre egy zászlós jelentkezett. Értelmes volt, de a már ismert hírektől nem tudott újabbakat mondani.

Azzal fejezte be az információt, hogy egy ismeretlen ezredes nevét emlegetik, aki feladatokat kap az Oszkol-menti védelemben!

–Ki az?
–Vitéz Szügyi Zoltán!
–Hol szolgált eddig?
–A 19. könnyű hadosztály 43. ezredének a parancsnoka!

Erdélyi Béla hadnagy január 21-22-ére dátumozott verse:

Én és az ebek

Tegnap meghaltam,
havak zugását hallgat-
                             tam.

Halálom előtt
apró emberkék fejszé-
                              ket

hajigáltak felém.
Egy vadult cirmos is
                           fujt,
krákogott előttem,
nem tetszhetett neki
kemény tekintetem.
Sátoros cigányok
kutyákat uszitottak
                       rám,
veres vicsorral indul-
                            tak
ellenem, lyuggatott
sisakosak kiáltoztak:
–Nincs kegyelem,
nincs kegyelem!
Gondolkostam:
–a kutyáknak, vagy ne-
                            kem?
Hadakozni jöttem, tán
a kutyáknak kéne dögle-
                                    ni,
nem nekem!
Véres az arcom, a kezem,
nézem, ömlik a vérem,
repesz szaggatta fel bő-
                            römet,
szél fujja róla kiáltó dühömet.
Dühöngök, futnak a ku-
                              tyák,
csattog a vihar, lángol
a hó, meg a tér, futnak
a cimeres ebek, maradok
                                   én!
Rian az Oszkol, fröccsen
a vér, futnak a kutyák,
de hová? Dühöng az ágyú,
dühöng a tank és dühöng
a tél!

1943. január 21-22.
A Doni Csaták utolsó napjai.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2010

• Az igazi Trebitsch
• Magyarországi gyász Sztálinért: "Meghalt mélységes megrendelésre"
• Romkert: egy Vas megyei kastély kálváriája
• Két magyar motoros kalandjai a Föld körül
• A kannibál gróf kalandjai
• Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep viszontagságai
• Hidegre tett konfliktus: harc az Antarktiszért
• Hogyan vált a házastársi erőszak bűncselekménnyé?
• A heraldikai káposzta története Ambrus Lajos tolmácsolásában