Így vált pokollá az ígéret földje az első „hazatérő” afroamerikaiaknak
2022. február 6. 08:20 Múlt-kor
Amikor hajójuk 1820. február 6-án, a New York-i kikötőből kifutott az ígéret földje felé, a 88 afroamerikai utasnak fogalma sem volt arról, hogy milyen megpróbáltatások várnak majd rájuk Afrikában. A járványok gyötörte fekete telepesek halálozási rátája elképesztő magasságokba szökött új otthonukban. Mindez a legkevésbé sem érdekelte az Amerikai Kolonizációs Társaság tagjait, akik eltökélték, hogy egy életerős, fekete kolóniát hoznak létre Afrikában.
Korábban
Az afroamerikaiak Afrikába való visszatelepítését az Egyesült Államok fehér társadalmának különböző ideológiák mentén szerveződő csoportjai támogatták.
Egyesek úgy érveltek, hogy a feketék nem fognak tudni beilleszkedni a fehérek uralta társadalomba, így jobbnak látták, ha minél hamarabb megszabadulnak tőlük.
Hasonlóan gondolkodtak a gazdag déli rabszolga-tulajdonosok is, akik a rabszolgafelkelések potenciális felbújtóinak tekintett szabad feketék növekvő száma miatt aggódtak.
Az érem másik oldalán a humanitárius gondolkodók álltak, akik szerint a feketék soha nem fognak egyenlő jogokat birtokolni a fehérekkel, ezért azt hirdették, hogy az afroamerikaiaknak egy saját államot kell létrehozniuk, ahol diszkrimináció nélkül, szabadon élhetnek.
Az új állam pedig elősegítheti a keresztény kultúra és értékrend elterjedését a fekete kontinensen. A különböző megoldásokat hirdető csoportok végül 1816-ban megalakították az Amerikai Kolonizációs Társaságot és hozzákezdtek az afroamerikaiak Afrikába történő kivándorlásának megszervezéséhez.
Az első emigránsok Libéria északi partjainál a Mesurado-foknál alapították első szálláshelyeiket egy 58 kilométer hosszú partszakasz mentén. A területet, amely közel esett a mai Libéria fővárosához, Monroviához, egy helyi királytól vásárolták.
Az első évtizedek keserves nyomorúságban teltek. A 4571 telepesből, akik az 1820-as években érkeztek Afrikába 1843-ra mindössze 1819 személy élte túl a nélkülözéseket és a járványokat.
A gyógyszerek hiánya, a borzalmas lakhatási körülmények, a járványok és az alultápláltság rendre szedte áldozatait a telepesek közül, akiknek még a helyi őslakosokkal is meg kellett küzdeniük a föld birtoklásáért.
A nehézségek ellenére a bevándorlók gyökeret vertek és 1838-ban megalapították a Libériai Nemzetközösséget, majd egy évtizeddel később 1847-ben a libériai elit az Amerikai Kolonizációs Társaság hathatós támogatásával, amelynek egyre nagyobb gondot okozott az afrikai kolónia ellátása, kikiáltotta függetlenségét.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
nyár
Múlt-kor magazin 2011
- Az örökség
- Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
- A közös kód
- Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
- A Délvidék megszállása 1941-ben
- Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
- A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
- Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt
- Kávéházakban is szobrot állítottak Václav Havelnek, Csehország drámaíró elnökének 12:20
- Bejárta az egész világot Xántus János, hogy tudásából hazája gazdagodjon 10:35
- Számos protestáns ország tiltakozott XIII. Gergely pápa naptárreformja ellen tegnap
- A Szputnyik–1 fellövésével a Szovjetunió sikeresen teljesítette az űrverseny első futamát tegnap
- Búcsúztató bulit rendeztek Janis Joplin megmaradt vagyonából az énekesnő barátai tegnap
- Csaknem hidrogénbombát adott Sztálin kezébe Vitalij Ginzburg tegnap
- Még ebben az évtizedben megnyílhat az Új Nemzeti Galéria a Városligetben tegnap
- Pazar ünnepségek színesítették I. Ezsébet hétköznapjait tegnap