1956-ban sok honfitársunk nem a megszokott módon ünnepelhette a karácsonyt. Szerte a világban tudták, hogy mi történt a forradalmunkkal, itthon sokakat letartóztattak, számos család gyászolta a harcokban vagy a sortüzekben elesett hozzátartozóját. Közel kétszázezren pedig Ausztriában, Jugoszláviában vagy már az új befogadó országukban töltötték a szeretet ünnepét. S voltak, akik eddigre már az Egyesült Államokig jutottak.

A menekülteket befogadó nyugati és déli szomszédaink a rájuk hárult terhek miatt az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordultak segítségért. A nemzetközi támogatásnak köszönhetően pedig segélyszállítmányok érkeztek Ausztriába és Jugoszláviába, s több ország jelezte, hogy kész befogadni a magyarokat. A legtöbben az Egyesült Államokba akartak eljutni, ahová végül 1957-ig a legnagyobb számú menekültkontingens érkezett. Sokaknak élt már korábban kivándorolt hozzátartozója a szuperhatalom területén, de a visszaemlékezések alapján nem kevesen voltak olyanok, akiket az országról kialakult pozitív kép vonzott. A hazánkra eső éves bevándorlási kvótát az amerikai kormányzat felfüggesztette, így több ezer magyar szelhette át az Atlanti-óceánt. Ők előzőleg Ausztriában vagy Jugoszláviában a helyi amerikai külképviseletnél vagy a menekülttáborokat járó bizottságoknál jelentkezhettek a hivatalos formanyomtatványokért. Ezt követte egy elbeszélgetés és az egészségügyi vizsgálat, amelynek során mellkas-röntgenfelvételt készítettek, mintavételt végeztek a szifilisz kiszűrésére, s a menedékkérők feketehimlő elleni oltást is kaptak.

A sikeres jelentkezést követően az Egyesült Államok fedezte a befogadás költségeit, s ezért megszervezte az Operation Safe Havent (Biztonságos Menedék Hadművelet), amelyben a haditengerészet és a légierő közel húszezer magyar menekültet szállított át a tengeren. Ez volt a berlini válságot követő legnagyobb, békeidőben végrehajtott katonai szállítási hadművelet.

Iskolázott egyedülálló férfiak

A magyar menekültek befogadására újranyitották és bebútorozták a New Jersey államban, New Brunswick városában található Camp Kilmer katonai bázist. A településen nagy számban éltek magyarok, illetve közel volt a tengeri kikötőhöz és a katonai repülőtérhez is. Itt 850, de 1957-re már 3400 katona várta a magyar menekülteket, akik megérkezésüket követően bevándorlási, vám- és egészségügyi vizsgálatokon estek át. Ezt követte a munkaalkalmassági interjú. A hadsereg az egész országban kereste a magyarul beszélő tagjait, így a csúcsidőszakban 167 amerikai magyar katona dolgozott a táborban. Segítségükre volt több tucat civil tolmács és technikai személyzet. A tábor működtetését és a befogadás logisztikai hátterét a hadsereg az Operation Mercy (Könyörület Hadművelet) keretében bonyolította le. Ideiglenes szállásuk területét az ott lakók csak hozzátartozóval, elfogadott állásajánlattal, ösztöndíjszerződéssel vagy befogadó családdal hagyhatták el végérvényesen. Azért pedig, hogy az utazás során szétválasztott barátok, rokonok vagy a helyi hozzátartozók találkozhassanak, hangosbemondó állt rendelkezésre, és egy központi épületben cédulákon is kereshették egymást. Camp Kilmerben 1957. május 9-ig, a bázis bezárásig 31 983 magyar menekült fordult meg, akiknek közel a fele, 15 140 fő már 1956 szilveszteréig megérkezett az Egyesült Államokba. Közülük 6388-an az év utolsó napján is a táborban voltak. Az összesített felmérések szerint az „átlagos” magyar menekült 30 éves volt, középfokú végzettséggel rendelkezett, ám nem beszélt angolul. Többségük egyedülálló férfi volt, jelentős részüknek hozzátartozója élt az USA területén

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2021. tél számában olvasható.