Valóban hullák fotózásához használták a 19. századi „pózolóállványokat”?
2021. február 4. 14:31 Múlt-kor
A közelmúltban széles körben elterjedt (elsősorban az interneten) az a tévhit, miszerint a számos, a 19. században készült fényképen látható „pózolóállványokat” arra használták, hogy már halott egyéneket állítsanak be életszerű testhelyzetekbe. E nézetnek semmiféle valós alapja nincs: a legfelületesebb pillantás is egyértelművé teszi, hogy ezek az eszközök egyáltalán nem voltak képesek még egy gyermek testtömegének megtartására sem. Valójában az élő embereknek segítettek abban, hogy mozdulatlanok maradjanak a hosszú exponálási idő alatt.
Korábban
A fotózás korának kezdetén a különféle eljárások, például a dagerrotípia lényegesen hosszabb időt vettek igénybe egy-egy kép elkészítéséhez, mint az ma megszokott – egy percet, vagy annál is több időt is igénybe vehetett. A stúdiófotózás különösen nehéz volt a modern, elektromos világítástechnika előtti időben.
A legkorábbi fotótípusokon akár fél-egy órán át is tarthatott egy tájkép rögzítése, 1839-ben a dagerrotípia feltalálása másfél percre csökkentette a legtöbb fénykép exponálási idejét. Az 1880-as évekre a technika odáig fejlődött, hogy három-nyolc másodperc alatt elkészültek a képek. Azonban akár az egy másodperces exponálási idő is elég ahhoz, hogy az alany megmozdulva elmosódást idézzen elő a fotón.
Erre válaszul születtek meg a pózolóállványok. Használatuk kétségtelenül indokolt volt, mivel a fotóalanyoknak teljesen mozdulatlanul kellett maradniuk a teljes exponálás során – még az állványok használata mellett készült fényképeken is gyakran előfordulnak mozdulás miatti elmosódások – ez különösen az alanyok kezeinél figyelhető meg.
Ugyanez az oka annak, hogy a 19. századi fényképeken ritkán látni mosolygó alanyokat – ilyen hosszú ideig tökéletesen kitartani egy, a nyugalmi helyzettől eltérő arckifejezést meglehetősen nehéz.
Ahogy Mark Twain írta egy levélben a Sacramento Daily Union című újságnak: „A fénykép felettébb fontos dokumentum, és nincs terhelőbb dolog, ami az utókorra szállhatna annál, mint egy bolondos, buta mosoly, elkapva és megörökítve.”
A képeken szereplő egyének mind állványokkal lettek beállítva – egyes esetekben élesebb szemre lehet szükség a kiszúrásukhoz.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
10. A reformkor fő kérdései
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Miért volt vértelen 1848. március 15-e?
- A nyelv átalakításáról szóló vitát is beindította a magyar államnyelvvé tétele
- Az irodalomban és a politikában is maradandót alkotott Kemény Zsigmond
- Az 1848-49-es szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt Irinyi János
- Alacsonyabb származása miatt sosem teljesülhetett be Vörösmarty első szerelme
- A cenzúra kicselezése érdekében adott alcímet a Himnusznak Kölcsey Ferenc
- Alig épült meg, máris történelmi esemény színhelye lett a Nemzeti Múzeum
- Nem láthatta színpadon a Bánk bánt Katona József
- Csatatértől az elmegyógyintézetig: ki volt Széchenyi István gróf?
- Egy lelkész fiából vált rettegett lovagkalózzá Sir Francis Drake, a királynő kedvence 14:20
- A filmtörténet felújított klasszikusai láthatóak a 7. Budapesti Klasszikus Film Maratonon 11:20
- 11:20
- A Castro-kormányzat megdöntésére irányuló kísérlet volt a CIA egyik leglátványosabb kudarca 09:50
- Új Európa született a zárt ajtók mögött zajló bécsi kongresszuson 09:05
- Még a saját halálát is megrendezte Ken Kesey, a Száll a kakukk fészkére írója tegnap
- Winston Churchill ifjúkora tegnap
- Olaszországi tartózkodása idején lépett kapcsolatba Garibaldival Pulszky Ferenc tegnap