2024. tél: Szoknyával a politikában
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Úti tippek zarándokoknak a 15. századból

2018. szeptember 22. 08:33 Múlt-kor

A középkorban a hívő keresztények számára fontos kifejezése volt a vallásos meggyőződésnek a zarándoklat megtétele. Aki tehette, bejárta az Európa távolabb eső vidékein és a Közel-Keleten lévő fontos templomokat, szentélyeket és más szent helyeket az üdvözülés érdekében. Ekkoriban hónapokig is eltarthatott Európa valamelyik országából eljutni egy olyan helyre, mint Jeruzsálem, és az ilyen utakra komolyan fel kellett készülni. Ebben nyújtottak segítséget az olyan „kisokosok”, mint amilyeneket az angol William Wey adott ki a 15. században.

Wey (1407 k. – 1476) angol tudós volt, az Eton College egyik első ismert ösztöndíjasa. Legismertebb írásai a különféle zarándokútjairól írt beszámolói – a Szentföldön két alkalommal is járt, 1458-ban, majd 1462-ben. Olvasóinak útmutatásokat is ad a Jeruzsálembe vezető útról, legfőképpen egészségük és vagyontárgyaik megőrzését illetően.

Wey útmutatóját azzal kezdi, hogy a Földközi-tengeren át, Velencéből Jaffába vezető út megszervezését körvonalazza. Az úthoz szerződést kell kötni egy hajóskapitánnyal, hogy átszállítson a tengeren. Hangsúlyozza, hogy a szerződést írásban érdemes megkötni, lehetőleg a velencei kormány hivatalnokai jelenlétében. Szükségesnek tartja megállapodni a kapitánnyal arról is, a hajó mennyi időt tölthet útközben egy-egy kikötőben. A tapasztalt utazó azt is javasolja:

„Az említett gálya legfelső fedélzetén válassz magadnak helyet, mert alul, a legalsón egészen perzselő meleg és bűz van. Ha jó helyet akarsz a gályán, és hogy kényelmesen legyél és gondoskodjanak rólad, negyven dukátot kell fizetned a gályádért, valamint húsodért és italodért Jaffa kikötőjéig és vissza Velencéig.”

Miután az utazás feltételei elrendezésre kerültek, Wey arról szolgál tanácsokkal, mit vásároljon útjára az ember Velencében. Első javaslata az, hogy vegyen három tízgallonos (körülbelül 40 literes) hordót, és kettőbe bort, egybe pedig vizet töltsön. „Az egyik hordóba vörösbort tegyél” – írja, „és tartsd meg, amíg vissza nem indulsz a Szentföldről, mivel jó a hasmenésre. Miután elhagytad Velencét, még ha húsz dukátot is fizetnél egy hordóért, nem fogsz találni. A másik hordóból ihatsz, és újratöltheted egy kikötőben útközben.”

A következő fontos dolog a listán egy láda – „Így meg tudod védeni a tulajdonodat, úgymint a kenyér, sajt, fűszerek gyümölcs, és más nélkülözhetetlen dolgok.” Habár a hajó kapitánya napi két étkezést nyújt, Wey szerint az utasnak ennél sokkal több ennivalóra van szüksége, köztük disznóhúsra, sajtra, tojásra, gyümölcsre és hat hónapra való kétszersültre, különben „gyakran leszel nagyon éhes.” Ezután további szükséges tárgyakat sorol fel az útra: hashajtókat, egy kisméretű serpenyőt, keverőtálakat, tányérokat, gyertyákat és egy lámpást. „Érdemes továbbá Velencében egy kis éjjeliedényt venned” – jegyzi meg, „mert ha megbetegszel, és nem vagy képes felmászni a gálya oldalára, ebben el tudod végezni dolgodat.”

Miután az ételt és egyebeket elrendezte a zarándok, a következő fontos teendő a megfelelő ágynemű biztosítása. „Ágyneműt a Szent Márk tér közelében tudsz venni Velencében. Három dukátért egy tollal töltött ágytakarót, egy matracot, két párnát, két pár kis lentakarót és egy kisméretű paplant kaphatsz. Amikor visszatérsz az eladóhoz Velencében, vissza fogja venni az ágyneműt, és másfél dukátot fog adni érte.” Wey hozzáteszi, hogy érdemes egy kis zsinórt is venni, amellyel össze lehet kötözni az ágyneműt.

Az író ezután arra nézve ad tanácsot, hogyan váltsa át a zarándok saját pénzét velencei pénznemre, amely megkönnyíti az útközben esedékes vásárlást. Amikor a hajó megáll az út folyamán különféle kikötőkben, Wey szerint érdemes gyorsan leszállni a hajóról és az elsők között venni élelmet a parton, mielőtt a kereskedők a tömeg láttán megemelik áraikat. Figyelmeztet azonban, hogy „légy nagyon körültekintő a gyümölcsökkel, mert gyakran megindítják a hasat, és azon a vidéken az angolok számára ez halálhoz vezethet.”

Miután a hajó megérkezett Jaffába, Wey elmondja, az utazónak magával kell vinnie élelmét a Jeruzsálembe vezető szárazföldi útra, mert a városban nemigen lehet mit kapni. Ezután így ír:

„Tartsd a szemed a késeiden és az övedről függő dolgokon, mert a szaracénok el akarják lopni ezeket a dolgokat, ha alkalmuk nyílik rá. Amikor Jaffában szamárért mész, érj oda jó időben, és jobb szamarat fogsz tudni kiválasztani. Nem kell többet fizetned egy jobb szamárért, mint egy rosszabbért.” Az út megtételére a következőt javasolja: „Ne legyél túlságosan elöl, se túlságosan hátul, arra az esetre, ha gonosz emberek tűnnének fel.”

Wey a következő szavakkal fejezi be a zarándokoknak szóló tanácsait:

„Jól jegyezd meg a fent leírtakat, és Isten kegyelméből, odafelé és visszafelé is jó utad lesz, hogy Istennek kedvére tehess, és növeld boldogságod, mely Jézus által adatik.”

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tél: Szoknyával a politikában
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Velence egy középkori ábrázoláson

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár