Hogyan lett egy ausztrál ápolónőből egy „igazi Tomb Raider”?

A Nyugat-Ausztráliából származó Joan a második világháború éveiben ápolónőként szolgált, amikor megismerkedett későbbi férjével, Keith Howarddal. A fiatal pár a háború utáni években nagy népszerűségnek örvendett odahaza, 1950-ben megnyerték a Mr és Mrs Ausztrália testépítő versenyt és több alkalommal szerepeltek különféle újságok címlapjain.

Életükben 1967-ben következett be nagy fordulat, amikor az ENSZ diplomataként dolgozó férfit a Közel-Keletre vezényelték. Joan követte férjét az akkoriban sem éppen nyugodt és biztonságos térségbe, ahol lehetősége nyílt arra, hogy régi szenvedélyének, a régészetnek hódolhasson.

Joan rendszeresen önkénteskedett brit és amerikai régészeti expedícióknál, amelyek tagjai a mai Libanon területén élt főniciaiak által emelt épületek romjait, illetve a Jordán folyó mentén a korai keresztények és a rómaiak tárgyi hagyatékát kutatták. Férje befolyása révén korlátozás nélkül utazhatott Szíria, Egyiptom, Libanon, Jordánia, illetve Izrael és Palesztina területén is.

A diplomáciai szabadság mellett egy másik körülmény is Joan kezére játszott. Ekkoriban ugyanis még a környező országok törvényei nem szabályozták olyan szigorúan a régészeti leletek kezelését, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy tulajdonképpen szabadon össze lehetett azokat gyűjteni.

Joan így az itt töltött évek alatt egy olyan gyűjteményt állított össze, amelyre akár egy kisebb múzeum is büszke lehetne. A kincsei közé tartozott így egy kis méretű, üreges kereszt, egy újkőkori fejsze, főníciai és római edények, illetve fegyverek, valamint egyiptomi pénzérmék, pecsétek és ékszerek.

Az ismerősei által csak „női Indiana Jonesként” vagy a „való élet Tomb Raidereként” emlegetett hölgy személyes kedvence egy maszk, amely egykoron egy múmia arcát takarta. Megőrzött néhány darabot egy másik múmia pólyájából is, amelyet az egyik piramis mellett találtak, a homokba ásva. Joan szerint az, hogy mindenféle koporsó nélkül temették el, arra utalhat, hogy az illető szegény ember lehetett életében, aki nem engedhetett meg magának komoly temetési szertartást. Viszaemlékezései szerint a pólyából apró macskakarmok is előkerültek, ami arra utalhat, hogy egy macskával együtt temették el.

Az izgalmak és a fantasztikus felfedezések mellett, a közel-keleti kincsvadászat korántsem nélkülözte a veszélyeket sem. Egy alkalommal például ismeretlenek rá is lőttek Joan Howard csapatára és visszaemlékezése szerint az egyik golyó épp hogy elkerülte őt, sőt még a haját is megperzselte.

Joan a nagyjából 1 millió dollár értékűre becsült gyűjteményének egy jelentős részét már eladományozta egy ausztrál múzeumnak, míg a többi darabját egy biztonságos helyen elzárva őrzik Perth városában. A kérdésre, miszerint mi lesz a sorsa ezeknek a tárgyaknak, mindössze annyit válaszolt, hogy „oda fognak kerülni, ahova kerülniük kell.”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. Magyarország a második világháborúban
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
• A pokol hajnala: 500 ezer szovjet katona zúdult az erőddé nyilvánított Budapestre
• Ma is rejtély, kik és milyen okból bombázták le Kassát
• A legjobb magyar felszerelés is kevésnek bizonyult a Don-kanyar embertelen viszonyai közt
• Szándékosan hitették el a szövetségesek Kállay Miklóssal a balkáni partraszállás gondolatát
• Sztójay Döme, a magyar Quisling
• "A népirtáshoz időnként elegendő néhány száz pokolian elszánt ember"
• Marhacsordákat is bombáztak a szövetségesek Magyarországon
• "Kétségbe esve várjuk, hogy mi lesz velünk, ha itt ér a tél"