I. világháborús katonatársai szerint „gyáva disznó” volt Hitler

Thomas Weber „Hitler első háborúja” című könyve igyekszik leszámolni azzal a korábban széles körben elterjedt nézettel, miszerint a szorosan összetartó 16. bajor tartalékos gyalogezred – akinek veterán tagjai később a Nemzetiszocialista Párt legbelsőbb magját alkották – középpontjában maga Adolf Hitler állt. Az Aberdeeni Egyetem történésze szerint ez a tévhit a náci propagandának köszönhető, amely kissé eltúlozta a Führer első világháborúban betöltött szerepét.

Ezt megelőzően sokan vélték úgy, hogy Hitler radikalizálódását a nagy háború során látott brutalitás eredményezte, és – mint a propaganda azt egykoron állította – „mindez odavezetett, hogy a világ többi részét megszabadítsa a gyűlölettől”. A „Hitler, a lövészárok bajtársias és bátor katonája” mítoszt is a Nemzetiszocialista Párt generálta. „Igencsak messzire mentek ahhoz, hogy megvédjék és alátámaszthassák ezt a felfogást, ugyanis a realitás szerint valóságos szakadék húzódott Hitler és társai között” – magyarázta Weber.

A könyv megjelenését megelőzően is általánosan elterjedt volt az a nézet, hogy Hitler fő feladata az első világégés során igen veszélyes volt, ugyanis a lövészárkok között kellett szállítania az üzeneteket. Ez az állítás azonban ilyen formában nem állja meg a helyét. Valóban leveleket továbbított, azonban nem a tűzvonalban, hanem három-négy kilométerrel a frontvonal mögött. Hitler a valós fronttól igen mesze történő feladata miatt kapta a nem éppen bátorságát magasztaló mellékneveket, mint például a „hátországi disznót”. A könyv azt is feltárta, hogy az egykor Hitler gyalogezredében szolgáló veteránok mindössze két százaléka lépett be 1933-ig a Nemzetiszocialista Pártba.

Hitler 1914 augusztusában került a Lille–Brugge vonalra. Ő azt állította, hogy egyenesen a bajor királyhoz intézett kérelme révén sorozták be osztrák állampolgársága ellenére a bajor ezredbe, ám valószínűbb, hogy rá sem kérdeztek. A Vaskereszt második fokozatával kitüntetett katona 1916 októberében, majd egy gáztámadás következtében két évvel később is megsérült. Az őrvezetőként szolgáló Hitlert még Belgiumban elsősegélyben részesítették, majd 1918. október 21-én szállították át a pomerániai (Északkelet-Németország) Pasewalkban található kórházba. Hitler egy időre elveszítette látását, amelyet egyes vélemények szerint nem a gáztámadás, hanem hisztériás, pszichoszomatikus eredetű betegsége okozott. Akármi is legyen az igazság, állapota november elején jelentős javulásnak indult, azonban a háború vége még a kórházban érte.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
• A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
• Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
• Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
• Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
• Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
• Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye