Tejszerű alkoholt ittak az ősi Teotihuacan lakói

2014. szeptember 16. 13:13

Immáron régészetileg is bizonyított, hogy a mexikói Teotihuacan lakói tejszerű alkoholos italt, a csökkenő népszerűsége ellenére még ma is széles körben fogyasztott pulquét ittak. Kutatók szerint a tápanyagokban gazdag nedű különösen az éhínségek idején volt hasznos.

Korábban

Virágkorában, az 5. és 6. században Teotihuacan Közép-Amerika legfontosabb prekolumbán metropolisza és 100 ezer fős népességével a világ egyik legnagyobb városa volt. A Mexikói-völgy északkeleti részében fekvő romvárost közel 2500 évvel ezelőtt alapították, és mind az építészete, mind a kereskedelem tekintetében nagy hatást gyakorolt a környező térségre.

Uralkodóit nem sikerült azonosítani, mire az aztékok az 1300-as években megjelentek, a várost már elhagyatottan találták. Ők adták neki a Teotihuacan nevet, amely nyelvükön azt jelenti: "az istenek születési helye". Teotihuacan legfontosabb része a hatalmas, valószínűleg az i.sz. 100-ban emelt Nap-piramis, amely 65 méteres magasságával a világ harmadik legnagyobb piramisa. Egyelőre nem tisztázott, ki építtette a romvárost, és miért hagyták el olyan hirtelen a lakói a 7. században.

Teotihuacan lakóiról szinte alig tudni valamit: se azt, honnan érkeztek, se azt, hogy milyen nyelven beszéltek, ám étkezési szokásaikból némi képet kaphatunk róluk. Mint arra a régészek korábban már rámutattak, a legfontosabb táplálék a kukorica volt a városban, viszont a kevés csapadék miatt termesztése igen nagy kockázattal járt.

A romváros épületeinek falain számos agávé-ábrázolás, illetve olyan jelenetek láthatók, amelyeken Teotihuacan lakói pulquét isznak. A pulque egy mexikói eredetű alkoholos ital, amelyet az agávé (leggyakrabban a magueynek nevezett Agave salmiana faj) nedvének erjesztésével készítenek, s egyfajta szakrális italként fogyasztották, főleg vallási szertartások és győzelmi ünnepek alkalmával. (a tequila szintén agávéból készül, csak nem a növény közepéből, hanem hőkezelt tövéből nyerik ki a nedvet.)

A korábbi tanulmányok rámutattak, hogy a maguey akár életmentő lehetett a rossz kukoricatermés idején: fagyálló és szárazságtűrő képessége, magas kalória- és tápanyagtartalma miatt valós alternatívát jelentett Teotihuacan lakóinak. Kutatók szerint ezt immáron a régészeti vizsgálatok is megerősítik: Marisol Correa-Ascencio (Bristoli Egyetem) vezetésével régészek 300, az i.sz. 200 és i.sz. 550 közötti időszakból származó cserépedény-maradványt elemeztek, amelyek közül tizennégyen sikerült azonosítani a Zymomonas mobilis nevű erjesztőbaktériumot. A kutatók magyarázata szerint az erjesztett maguey-nedvet jellegzetes kerámiaedényekben tárolták, amiket fenyőgyantával zártak le.