Akik melegvízű tengert kerestek az Északi-sarkon

Meleg tenger az Északi-sarkon. Elsőre bizarr ötletnek tetszhet, de sok olyan kalandorról tudni, akik az életüket tették fel – szó szerint – arra, hogy melegvízű tengert keressenek az Északi-sarknál uralkodóik kegyeit keresve, a gyors meggazdagodás reményében. A felfedezők már az 1500-as években hiú ábrándokat kergettek a nyílt sarki tenger felfedezésével kapcsolatban, de a terv számos tengerész életét követelte.

Az angol Robert Thorne 1527-ben két hajót is útnak indított, hogy azok egy lehetséges északnyugati átjárón keresztül haladva – rövidített útvonalon – Indiába érjenek. Thorne ötletével VIII. Henriket is felkereste, aki előtt azzal érvelt, hogy az Északi-sarkon át történő hajózással tízezer kilométert lehetne megspórolni Ázsia felé, amivel nagy előnyre tehetnének szert a rivális portugál és spanyol hajókkal szemben.

A 16. században tovább folytatódott a nyílt sarki tenger utáni hajsza. 1580-ban William Bourne földrajztudós azt sugallta, hogy a hosszú nyári napokon elég energia termelődik ahhoz, hogy a hatalmas jégtömbök megolvadjanak, s egy úgynevezett „sarkvidéki óceán” keletkezzen.

A 16. században élt angol felfedező, John Davis úgy gondolta, hogy a nagyobb jégdarabok az édesvízi tengerekben képződnek. S mivel az Északi-sark több ezer kilométerre van a legközelebbi édesvízi forrástól, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy olyan jéggel találkoznak, amely sósvízből képződött. De volt olyan elmélet is, amely azt állította, hogy az időjárás az Északi-sarkhoz közelítve hirtelen megváltozik, s olyan meleg lesz, mint az egyenlítő körül.

Thorne 1527-es expedíciója balul sült el: az egyik hajó elsüllyedt, míg a másik súlyosan megsérült. Nyolc további hajó indult az Északi-sark felé az elkövetkező évtizedekben, de mindegyik áthatolhatatlan jégtömbbel találta szembe magát. A nyílt sarki tenger felkutatásával kapcsolatos expedíciók lendületüket vesztették, s csak a 18. században éledtek újjá. Ekkor Elisha Kent Kane indult útjára, de ő sem járt sikerrel.

Az utolsó nagyobb vállalkozás George Washington de Long korvettkapitány nevéhez fűződik, aki 1879-ben vezette 19 fős legénységét a biztos halálba. Az egység San Franciscóból hajózott ki, s 14 hónapon át volt a jég fogságába zárva a Bering-szorosnál, mielőtt mindannyian odavesztek.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Végvári harcok Magyarországon a török ellen
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A Római Birodalom örökébe kívánt lépni hódításaival II. Mehmed szultán
• Döntő hatással volt Nagy Szulejmán uralkodására kedvenc háremhölgye
• A híres csel előtt már kétszer is bevették Budát Szulejmán seregei
• Páncél helyett ünneplőbe öltözve indult az utolsó rohamra Zrínyi Miklós
• A törökök szerencsenapja: augusztus 29.
• Lefejezett foglyok a hódoltság határvidékéről
• Hétvégi várkalauz: Nagykálló
• Hétvégi várkalauz: Szikszó
• Müezzin hívhatta imára a csókakői janicsárokat