Ókori kultuszt bizonyíthat Róma alapítóinak barlangja

A mintegy 15 méterre a föld alatt rejlő, mozaikkal borított, boltozatos barlang felfedezését novemberben jelentették be. Sokak szerint ez lenne a híres lupercale, ahol Romulust és Remust, Róma legendás alapítóit, az anyafarkas szoptatta. A római mitológia szerint a Mars hadisten és egy papnő egyesüléséből született két fiút kitették a Tiberis folyóra, de ahelyett, hogy megfulladtak volna, a víz a partra vetett őket.

Francesco Rutelli, olasz kulturális miniszter szerint már Augustus idején is ezt a barlangot tartották a lupercalénak. `A barlang megtalálása a legnagyobb felfedezés, amelyet valaha tettek, és minimális az esélye annak, hogy nem a lupercaléról van szó` - nyilatkozta Andrea Carandini, a római La Sapienza Egyetem régésze. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a mítosz valós történelmi tényeken alapul. Több történész és régész viszont úgy véli, hogy igen kockázatos vállalkozás a leletek összekapcsolása a legendával.

"Mindenki mindig azt akarja, hogy a régészet bizonyítsa be, hogy a Biblia igaz, a trójai háború valóban megtörtént, vagy Artúr király tényleg létezett. A régészet azonban - természeténél fogva - nem tud ilyen bizonyítékot szolgáltatni" - állítja T.P. Wiseman, történész. Ha a régészek megvizsgálnak egy leletet, akkor legjobb tudásuk szerint is legfeljebb találgatni tudnak, mivel semmiféle megerősítésre nincs mód.

Christopher Smith történész szerint mégha világos utalásokat is találnak a Romulus és Remus történetre, az akkor sem azt jelenti, hogy a legenda igaz, legfeljebb annyit, hogy a rómaiak az 1. században itt ünnepelték a mítoszt. "Igen csábító a gondolat, hogy a leleteket történelmi eseményekhez kapcsoljuk, amikor csupán az ókori elképzeléseket tükrözik ezekről az eseményekről" - mondja Smith.

A Róma legendás alapítóihoz kapcsolódó felfedezések már többször megosztották a történészeket. 1988-ban például Carandini felfedezett egy i.e. 8. századból származó falmaradványt, amelyet szintén a legendához kapcsolt: Romulus azért ölte meg Remust, mert ezt a faldarabot ugorhatta át. A történészek és régészek elismerték Carandini leletét régészeti felfedezésként, de nem fogadták el, hogy bizonyítékot szolgáltatna egy mítoszra.

A capitoliumi farkas, a fiúkat szoptató anyafarkast ábrázoló, híres bronzszobor is támadások kereszttüzébe került. Sokáig azt hitték, hogy egy i.e. 5. századi etruszk szoborról van szó, de lehet, hogy csupán későbbi lehet. Anna Maria Carruba restaurátor tavaly megjelentetett könyvében azt állítja, hogy a mű a középkorban készült Itálián kívül. Ha így van, akkor a szobor már nem bizonyítja, hogy Róma i.e. 5. századi lakói ismerték Romulus és Remus történetét, ami eddig a legfőbb érv volt a mítosz történelmi gyökereire.

Adriano La Regina régész, aki 1976 és 2005 között a római ásatásokat vezette, úgy véli, hogy a megtalált barlang egyáltalán nem a lupercale. Az ókori források ugyanis szerinte egészen mást sugallnak. Mario Torelli történész szerint az üreg csupán a Palatinus palota egyik barlangja, amely a 16. századtól szerepel történelmi forrásokban. Adrienne Mayor, a Stanford Egyetem tudósa szerint Augustus új alapítónak tekintette magát, aki egyesítette magában Romulust és Remust. Írásos utalások vannak arra, hogy Augustus idején volt valahol egy lupercalénak tekintett barlang. Még sok kutatást kell folytatni ahhoz, hogy következtetéseket lehessen levonni a barlangról.