Színesre festették az ókori szobrokat

`A festetlen szobrok képzete a reneszánszkori Rómában alakult ki, amikor megtalálták az első klasszikus márványszobrokat. A szobrok az időjárás, az elásásuk és gyakran a tisztításuk során alkalmazott sikálás miatt veszítették el eredeti színüket` - magyarázta a The Times című brit napilap tudósítójának Dr. Susanne Ebbinghaus, a Harvard Egyetem munkatársa, aki nemrég `Istenek színesben` címmel szervezett konferenciát.

A reneszánsz művészek is ennek szellemében alkottak: Michelangelo köztudottan sokkal többre értékelte a szobrokat, mint a festményeket, és Vasari is kerülte a tarka díszítéseket. Michelangelo Dávidja alapozta meg a fehér márványszobrok népszerűségét, ami egészen a 18-19. századig tartotta magát. Az egyszerű fehér márvány képzete azonban már korábban is megjelent, ha Giottónak a padovai Scrovegni-kápolnában található, erényeket és bűnöket ábrázoló alakjait is idevesszük.

A 19. század elején több ókori szobor is előkerült - pl. az 1811-ben kiásott aiginai Aphaia-templomból - amelyeken jól láthatóak voltak a színek. A rekonstrukció során már akkor is vita alakult ki a fehér márvány kultuszáról, és a század közepén John Gibson megalkotta a "Festett Vénusz" című alkotását.

"Az emberek még mindig nem barátkoztak meg a festett márványszobrok gondolatával" - állítja Dr. Ebbinghaus. Dr. Vinzenz Brinkmann, a frankfurti Liebighaus Múzeum munkatársa ezért pár évvel ezelőtt nagyszabású kutatást indított a kérdés tisztázására. Erős ferde fény és ultraibolya fény használatával ugyanis meg lehet találni azokat az apró bemetszéseket, amelyek segítették a festő munkáját.

Brinkmann és felesége, Ulrike Koch-Brinkmann, elkészítették azoknak a szobroknak a másolatait, ahol bizonyítékokat találtak a színekre. A tesztek szerint az ókori művészek ásványi és növényi eredetű festékeket használtak: az aiginai szobroknál vörösréz-tartalmú azuritot, az egyiptomiak esetében pedig malachitot, cinóbert és okkert.

A Trójai íjász szobra például tobzódott a színekben: színes nadrágot, és rikító sárga mellényt illetve sapkát viselt. Arisztion sztéléjénél cinóbert, festőbuzért (Rubia tinctorum), malachitot, okkert és egyiptomi kéket használtak. Az isztambuli Régészeti Múzeumban található "Nagy Sándor szarkofágon" ugyanezeket a festékanyagokat találták, míniummal (olomoxid) és sziennával kiegészítve. "Az egyszínű szobrokról szóló reneszánsz-elképzelés megdöbbentette volna az ókori embereket, mint ahogy minket is megdöbbentenek az ókori szobrok színes másolatai. Nehéz elképzelni egy színesen pompázó szobrot, amelynek a szeme üvegből van."

A festett szobrok már többször is előkerültek: egy tavalyi kiállításon például érdekes kísérlet szemtanúi lehettek az athéni Régészeti Múzeum látogatói, a szobrokat ugyanis ókori minta szerint varázsolták színessé. Ha azonban ez nem lenne elég sokkoló, a képeslapokon ragyogó fehér Parthenon - az athéni Akropolisz egyik legismertebb épülete, a város ókori főtemploma - is eredetileg sok helyen kék, piros és zöld színekben pompázott.