Levéltári adatokkal igazolták a világháborús prostitúciót

Elképzelhető, hogy az előkerült dokumentumok ismét felélesztik Ázsiában azt a polémiát, amelyet Abe Sindzo japán miniszterelnök váltott ki korábban az üggyel kapcsolatos nyilatkozataival. Abe március elején kijelentette: nincs bizonyíték arra, hogy az akkori kormány vagy a hadsereg elrabolt volna nőket és `konzumhölgyként` alkalmazta volna őket hazai bordélyházakban. Emiatt a hadsereg háborús hódításától szenvedő országok - köztük Dél-Korea -, de Washington részéről is erős bírálatok érték a miniszterelnököt.

Mindazonáltal Abe hazája nevében március végén egy parlamenti meghallgatáson bocsánatot kért amiatt, hogy a világháború idején a megszállt országokban elraboltak nőket és szexrabszolgaként alkalmazták őket. "Kormányfőként itt és most bocsánatot kérek" - jelentette ki, hozzátéve azonban, hogy ezzel csak Tokió 1993-as bocsánatkéréséhez, az úgynevezett Kono-nyilatkozathoz csatlakozik. Abban a japán vezetés elismerte, hogy hivatalos helyen tudtak a bordélyházakról. Abe leszögezte, hogy nem lesz több bocsánatkérés, még akkor sem, ha amerikai kongresszusi tagok beterjesztettek egy ilyen gesztust követelő határozatot.

Hajasi Hirofumi, a Kanto Gakuin egyetem történésze hétfőn elmondta: hét olyan dokumentumot  talált, amely a japán háborús bűnösök elleni tokiói per időszakából, 1946-1948-ból származik, és azokat kedden hozza nyilvánosságra. Az egyik, 1946. március 13-án kelt dokumentumban, amelyet a szövetséges hatalmak által felállított törvényszék holland ügyészei szerkesztettek, idézik a császári hadsereg egyik alkalmazottját, aki szerint prostitúcióra kényszerítettek nőket a megszállt Borneó szigetén. "A biztonság fenntartásáért felelős ügyeletes tiszt utasítására őrizetbe vettünk nőket, hogy ürügyet szolgáltassunk nyilvánosházban való elhelyezésükre" - mondta az alkalmazott vallomásában.

Egyes történészek szerint akár a 200 ezret is elérhette azoknak az ázsiai nőknek a száma, akiket szexrabszolgaként alkalmaztak.

(Múlt-kor/MTI)