Játékos kísérlettel a régészeti módszertan nyomában

Mit árul el a mai korról egy teherautó?

Az angol statisztikák megerősítik, hogy egy ritka teherautóról van szó, amelyből már csak 110 hasonló típusú és korú közlekedik még mindig. A legtöbbet Közép-Anglia nyugati részén lehet találni.

A furnérlemezek alatti részen került elő a legtöbb és legkülönbözőbb fajtájú lelet (ehhez palántázókanálra is szükség volt). A rések közé sok minden beszorult. Ezek a tárgyak akkor kerültek oda, amikor a régészek használták az autót, pl. eltűnt régészeti leletek: kéknyomatú fehércserép, díszítés nélküli porcelán, Staffordshire porcelán, kőanyagok, darabos kohósalak, és egy ezüst, Viktória-korabeli pénz. A leletek között partiról származó tárgyak is voltak: flitterek, konfetti, koktélpohár-darabok, karácsonyi csomagolópapír. Gyerekekre vagy állatra utaló nyomok nem voltak.

A feltárási módszerek a jármű esetében megszokottak voltak, ha a talált tárgyak nem is. A gépeknek is jellegzetes rétegtana van, vagyis meghatározott módon lehet szétszerelni őket. Mindegyik darab kapcsolódik az utána következőhöz. Szerencsés esetben rendelkezésünkre áll egy használati útmutató, amely megmutatja a munka folyamatát. Az, hogy nem csak a dátum, hanem a gyártás helye is rajta volt a főbb alkatrészeken, váratlan jutalom volt!

Az egyes részeket eltávolították, megvizsgálták, lefényképezték és dokumentálták. Minden darab korát, állapotát és egyéb jellemzőit feljegyezték, és összehasonlították az ugyanolyan, de jó állapotban lévő részekkel. A legtöbb alkatrész eredeti és jól karbantartott volt. Ha cserére volt szükség, akkor mindig Ford alkatrészeket használtak, és nem olcsó pótlékokat. A legtöbb darab vadonatúj volt. Végül a motor szétszedésére került sor. A burkolat szinte tökéletes állapotban volt, kissé elhasználtabbnak tűnt a vezérmű, a dugattyú és a szelepek. Az olajtartóban nem voltak fémdarabok, ami arra enged következtetni, hogy az olajat rendszeresen cserélték. Arra is találtak bizonyítékot, hogy a motort javítás céljából egyszer már szétszerelték. Minden jel arra mutatott, hogy a motort jól és rendszeresen karbantartották.

A kutatók végül arra jutottak, hogy a járművel szemben különböző magatartások figyelhetők meg. A múzeum törődött a kocsival, rendszeresen ellenőriztette, kifizette a javításokat és nem spórolt az alkatrészeken. A használók napi kapcsolatban álltak az autóval. Nehéz tárgyakat szállítottak benne, a szakadt ülésen ültek, és megtanulták a teherautó vezetéséhez szükséges apró trükköket. A teherautó a vezetés számára eszköz volt, a használók számára pedig "csak egy öreg teherautó".

A szakemberek végül feltették a kérdést: "Néha megkérdeztük magunktól, miért éppen egy teherautó? Válaszunk az volt, miért ne! Ahogy már korábban említettük, a régészet az anyagi kultúrán keresztül jut el a megértéshez. Ez az anyagi kultúra lehet egy teherautó, egy ősi árok vagy település. A leleteink talán nem nyújtanak meglepő felfedezéseket, de ez az ősi lelőhelyek esetében sem fordul elő túl gyakran. Sokat tanultunk a teherautóról, és annak használatáról; tanultunk egy keveset erről a típusról; de a legfontosabb, hogy ezzel valamit elindítottunk. Bármi, ami az embereket arra ösztönzi, hogy a régészet természetéről és céljáról vitázzanak, csak jó lehet."

1. Kulturális közegként funkcionál
2. Mit árul el a mai korról egy teherautó?