Kultúrvitát okozott az első kínai császár
2007. február 20. 15:00
Bő kétezer évvel Kína egyesítése után az államalapító kínai császár New Yorkot, illetve annak leghíresebb operaszínpadát is meg akarta hódítani.
Korábban
Kezdetben minden úgy indult, mint Csin fejedelemség urának győztes hadjáratai, amelyek nyomán i.e. 221-ben egyesült Kína. A Tigris és Sárkányért Oscar-díjat nyert Tan Tun (Tan Dun) kínai komponista `Az első császár` című operájában kínai és nyugati zenei stílusokat ötvözött, a szövegkönyvben és a rendezésben a leghíresebb kínai művészek, köztük Csang Ji-mu (Zhang Yimu) működtek közre, a főszerepet pedig maga Placido Domingo alakította a világ talán legismertebb operaházának kilenc előadásán.
A tehetősebb kínai zenebarátok, akik az eseményben az ország kulturális felemelkedésének jelképét látták, New Yorkba utaztak, hogy jelen legyenek az ünnepen, és lelkes beszámolókat küldtek haza a ragyogó sikerről, az előadást követő hosszú ovációról. A kínai lapok első oldalán jelentek meg a császári köntöst viselő Placido Domingót ábrázoló fotók. Ezekután, írta meg az International Herald Tibune, Pekinget hideg zuhanyként érte az amerikai kritikusok fanyalgó, sőt lekicsinylő kommentárja.
Ami a sajtót illeti, a The New York Times "óriási csalódásnak" minősítette a zenedrámát, a The New Yorker egyenesen "giccsnek" nevezte azt. A pekingi China Daily ingerülten reagált, felszólította az egyik amerikai kritikust, "adjon magyarázatot" bírálataira, majd részleteket közölt az operát pocskondiázó részekből, illetve a kínai komponista és közreműködők válaszaiból. (Az 1966-76-os időszak gyászos emlékű kínai "kulturális forradalma" idején az ilyesfajta közlések arra szolgáltak, hogy országos kampányt indítsanak a helytelennek minősített nézetek, illetve azok szerzői ellen - ezúttal a vita persze megmaradt a kritikusok közötti polémia szintjén. A kínai lap arra a konklúzióra jutott, hogy bármit is írjanak róla, az opera "mérföldkő a kulturális találkozásban".)
A zeneszerző |
Tan Tun azzal is vígasztalja magát, hogy előásott egy különleges lexikont, amelynek szerzője egybegyűjtötte, hogy az elmúlt századokban miként ostorozták a kritikusok a zeneszerzőket. "Az első császár" szerzője mosolyogva idézte a kötetből Beethoven IX. szimfóniájáról az egyik korabeli kritikát, amely megfellebbezhetetlen ítéletként szögezte le, hogy a mű "unalmas és csúnya, ostoba és reménytelenül közönséges."
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
ősz
Múlt-kor magazin 2013
- A múlt század romkocsmái
- A Romanov-ház utolsó évtizedei
- Udvari bolondok a történelemben
- Száz éve épült a szőnyi álomkastély
- Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
- A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
- A Kennedy-család és az öröklött hírnév
- Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
- Robert Capa és Magyarország
- Érdektelen fantáziálásnak tartotta a kiadó Golding regényét, A legyek urát tegnap
- Elsőre szerencsétlenül járt hegymászónak gondolták megtalálói Ötzi testét tegnap
- A Bánk bánt is színre viszik az Aradi Magyar Napokon tegnap
- Egy fémdetektorral vizsgálta át az amerikai elnök testét a telefont feltaláló Bell tegnap
- Sikkasztási vád törte derékba Kossuth Lajos ígéretes ügyvédi karrierjét tegnap
- Greta Garbo minden útjára két repülőjegyet vásárolt, nehogy valaki mellé üljön 2024.09.18.
- Fogaival is játszott gitárján az álmaiból ihletet merítő rocklegenda, Jimi Hendrix 2024.09.18.
- Egy lelkész fiából vált rettegett lovagkalózzá Sir Francis Drake, a királynő kedvence 2024.09.18.