Restaurátor vigyázza a rádió-matuzsálemeket

A telefongyár új gyártmányai: a Terta vetítő és magnó és a 1027 típusú rádió, 1960.

A technikatörténet szerint a húszas évek fekete ládarádiói ötlenek elsőként szembe Kiss Frigyes gyűjteményében. Ezeken éppúgy foghatók például a Kossuth rádió adásai mint a későbbi néprádiókon, a lámpás, vagy tranzisztoros készülékeken. Gyönyörű fadobozokban, patinás tekerőgombokkal, izzó varázsszemekkel igéznek meg bennünket a harmincas és negyvenes évek darabjai.

Igazi különlegesség azonban az ötvenes évek gyártmányai között is akad. Ilyen például a Thermo elektromos lámpával üzemelő szovjet rádió. Ez a szerkezet 1954-ben még az amerikai szakirodalomban is helyet kapott. Hiszen a lámpája petróleumból hőenergiát, majd abból elektromos energiát állított elő. Eközben főzni és melegíteni is lehetett vele.

A hidegháborús időszakban azonban más "csodák" is születtek: a Néva névre keresztelt kémrádió, például mindössze szivardoboz nagyságú volt, testhez simuló alakjával könnyű volt elrejteni. Külön csatlakoztatható volt hozzá a hívója, amely alaposan megelőzve korát akként működött mint a mai rezgőhívós mobiltelefonok.

A nosztalgia érzését erősítik fel különösen az idősebb generációkban az óriási méretű Vörös Szikra és Mambó magnók, az első nagy dobozú kis képernyős fekete-fehér televíziók. Manapság pedig, a DVD lejátszók korában, valóságos időutazásnak számítanak a tölcséres gramofonokon hallható huszadik század eleji opera előadások.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Kuntz Zoltán)