Újra népszerű a középkori alkímia

A modern kémia alapja

A titkos művészetnek V. Károly francia és IV. Edward angol királyok is művelői voltak, II. Habsburg Rudolfnak pedig fizetett alkimisták álltak a szolgálatában. Aquinói Szent Tamásnak tulajdonítanak egy esszét, amelyben a "bölcsek kövéről" értekezik. Pápák és egyes papok is érdeklődtek az alkímia iránt, míg a XIV. században XXII. János pápa nem tiltott meg számukra mindenfajta alkimista gyakorlatot. Olyan nagy tudósok, mint például Galilei és Newton is tanulmányozták az "aranycsinálók" elképzeléseit.

A világ minden részéről érkezett kutatók nemrég az amerikai Chemical Heritage Foundation kezdeményezésre háromnapos konferenciára jöttek össze Philadelphiában, amelynek témája az alkímia méltatása volt. Az egybegyűltek kijelentették, hogy az alkimistákat a többi kutatóval egyenlőnek kell tekinteni, nem azért, mintha sikerült volna nekik valaha is felfedezniük a bölcsek kövét, az örök ifjúság elixírét, vagy aranyat tudnának csinálni, hanem azért, mert a kémia gyökerei visszanyúlnak az alkímiáig.

Az alkimista laboratóriumában tette meg első lépéseit a kísérleti kémia, de még a gyógyszertan is. Paracelsus, a XVI. század nagy alkimistája nevéhez fűződik például a "Homunculus", az első kísérlet az élet laboratóriumi létrehozására.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)