Hunyadi Mátyás hátrányos helyzetből indult

Dilettáns szervezkedés 1471-ben

Ransanus Mátyás előtt

Rendkívül érdekes jelenség Mátyással kapcsolatban, ahogy sorra elveszíti korábbi támogatóit. Szilágyi Mihály, Újlaki Miklós, a Hunyadi család régi barátja, aki Mátyás hatalomra kerülésekor a belső ellenségek táborát gazdagította (igaz, az 1471-es, országos támogatottságú királyellenes-összeesküvés után megint Mátyás oldalán állt), vagy jó példa a fent említettekre a két nagy humanista, Vitéz János és unokaöccse, Janus Pannonius esete is.

Köztudott, hogy Vitéz János igen komoly diplomáciai szerepekhez jutott. Korábban ő vezette például azt a krakkói követséget, amely felajánlotta Ulászlónak a magyar királyi címet. 1462-63-ban szintén hivatalos vezetőként vett részt a korona visszaszerzésében. Mindezért, sokáig egészen kicsiny jutalomban részesült: a nem túl jelentős váradi püspökséget 1465-ben kapta meg még Hunyadi Jánostól, esztergomi érsek pedig csak 1465-ben vált belőle.

Janus Pannonius, a Mátyás által kineveztetett pécsi püspök a "kánoni jog szerint ekkor még nem érett meg a tisztség betöltésére". A püspökség támogatása azonban egyet jelentett az uralkodó haderejének növelésével, hiszen az egyházkerületeknek akkoriban jelentős hadállítási kötelezettségeik voltak. Nem véletlen, hogy Mátyás minden fát megmozgatott annak érdekében, hogy a legfőbb egyházi méltóságokat az ő pártfogoltjai birtokolják.

Mátyás az igazságos - a Fővárosi Bíróság freskója

Hiába kapott a két "humanista isten" fontos klerikális szerepeket "politikailag nélkülözve voltak". Ez a mellőzés sodorta őket az 1471-es összeesküvők táborába. A személyes konfliktus komolyságát támasztja alá az - az egyébként vitatott hitelű - forrás, amely egyenesen azt állítja, hogy az 1470. évi királyi tanácsülésen Mátyás felpofozta Vitézt.

A "teljes dilettantizmusról árulkodó szervezkedést" még az éppen csehországi hadjáratát folytató Mátyás elől sem sikerült eltitkolni. A király hazajött (miközben persze úgy tett, mintha semmiről sem értesült volna) és pozíciókat osztogatott. Ekkor lett Újlaki bosnyák király, budai koronázással "megfejelve". Az 1471-re összehívott országgyűlésre ellátogató rendek behódoltak a ravasz uralkodói attitűdnek, Janus Pannonius és Vitéz János kivételével. Sorsuk példaértékű: Vitéz a visegrádi fogságban halt meg még ugyanabban az évben, a pécsi püspök Itáliába való menekülése közben egy évvel később.

1. Halmozottan hátrányos helyzetből
2. Ügyes személyi politika válságokkal
3. Dilettáns szervezkedés 1471-ben
4. Megbabonázott zsarnok