Amikor minden budapesti zsidó spanyol akart lenni: Ángel Sanz Briz és a spanyol embermentés története
2020. szeptember 28. 15:04 Múlt-kor
Korábban
A spanyol diplomata és az olasz katonaszökevény
1944. október közepén kereste fel régi barátját, Ángel Sanz Brizt, akitől papírokat és feladatokat kapott. A spanyolul nem tudó olasz katonaszökevényt Sanz Briz összekötőként használta a követség és a védett házak, valamint a nyilas pártházak között. Szerencsére spanyolul a nyilasok sem tudtak. Feladatkörébe tartozott az is, ha valakit a nyilasok elhurcoltak a védett házból, annak kiderítette fogva tartási helyét, utána eredt és kiszabadította.
Perlasca minderről memoárjában számolt be: „Az én folytonos, közvetlen beavatkozásaim és Sanz Briz diplomáciai lépései világossá tették a magyar hatóságok előtt, hogy a védlevél vagy ideiglenes útlevél egyszeri kiállításával nem tartjuk munkánkat befejezettnek, hanem éppen ezzel kezdődik az igazi munkánk. A házparancsnokok mindenütt keresztények voltak, szabadon közlekedhettek és cselekedhettek, sőt még a házmestereket is bevontuk, hogy kapcsolatot tartsanak a követséggel. Házparancsnokok és lakásparancsnokok a védettek listáját naponta ellenőrizték és fontosnak tartották, hogy azonnal értesítsék a követséget, ha valaki hiányzott a számbavételnél; ilyen esetben mindent megtettünk, hogy nyomára jussunk az eltűntnek, és az esetek 99%-ában sikerült megtalálni [...].”
Megoszlottak a vélemények afelől, melyik védlevél ér többet, mit ismernek el jobban a hatóságok és a razziázó nyilasok. Karsai László egyik tanulmányában azt írja, hogy leginkább a vatikáni és spanyol védetteket kímélték, akik egyéni, külföldi állampolgárságot igazoló okmányokkal rendelkeztek.
A védlevelek értékének latolgatása Szép Ernő: Emberszag című regényében is megjelenik, az idézett részlet alátámasztja a spanyol védettség erejéről szóló legendát: „Akkorra már ezer meg ezer remegő zsidónak volt Pesten svéd meg svájci passzusa, meg már portugál is! Pénzkérdés. A svájci, azt mondják, az olcsóbbik, azt ötezerér is kapni, a portugálok, egyelőre, legalább tízezret kérnek. (Kicsit később a spanyol passzus is divatba jött, sőt az lett a favorita, akár egy szép spanyol táncosnő.) Esküdtek rá szegény zsidók, szegény gazdag zsidók, hogy a spanyol védetteket biztosan nem bántják a németek, akármi lesz is; legföljebb ki kell majd menni Spanyolországba.”
Nem sokkal a háború után, a Szabadság című napilap 1945. június 21-i számában ugyancsak a spanyol védettség biztosabb elfogadásáról írtak és emellett Farkas Zoltán jogtanácsos szerepét is kiemelték: „A nyilasok nem értették, miért védi Franco a pesti 'csillagosokat', de nem merték megbántani a 'spanyol szövetséges'-t. A „spanyol házak” lakói közül a nyilas terror aránylag nagyon kévén áldozatot szedett. Köztudmású volt Budapesten, hogy a 'spanyol védettség a legjobb'. Ez igaz is volt, de kizárólag Farkas Zoltán ügyessége és bátorsága mentette meg a védetteket, akik között a művészi, politikai. egyházi és társadalmi élet kiválóságai együtt voltak megtalálhatók az egyszerű, szegény iparosok, munkások, munkaszolgálatosok ezreivel.”
Ha pontos számokat nem is tudunk, az biztos, hogy a védlevelek (és hamisítványaik) több ezer embert megvédtek a kényszermunkára, a novemberben felállított pesti gettóba hurcolástól, a nyilas razziák során a kivégzésektől és a Dunába lövéstől, és a megmentetteknek csupán elenyésző része volt spanyol származású.
Sanz Briz nem akart belemenni a Szálasi-kormány diplomáciai elismerésébe, és emiatt nem akart a kormánnyal együtt a nyugati határszélre költözni, ezért december 6-án elhagyta Budapestet. Ekkortól kezdve az álspanyol Perlasca tárgyalt a nyilasokkal, Spanyolország képviselőjének adva ki magát Jorge Perlasca néven. Sanz Briz távozását igyekeztek átmenetinek beállítani. A magyar kormány azonban az elutazást a diplomáciai kapcsolatok megszakításaként értelmezte. A nyilasok elkezdték kiüríteni a spanyol házakat, ezt Perlascanak sikerült megakadályoznia, aki egészen 1945. január 16-áig vezette a spanyol követséget.
Sanz Briz 1945 után diplomataként folytatta életét, többek között az Egyesült Államokban, Peruban, Guatemalában, 1976-tól pedig 1980-ban bekövetkezett haláláig a Vatikánban képviselte Spanyolországot. 1999-ben megkapta a Jad Vasem Világ Igaza kitüntetését. Budapest angyala címmel spanyol tévéfilmet készítettek róla, 2015-ben pedig utcát neveztek el róla a magyar fővárosban.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
művészet
- Díjátadóvál zárták az Operaház Szláv szezonját
- Erdélyi színháztörténet egy felvonásban
- „Szeretném minél több emberhez eljuttatni a tradicionális jazzt” – interjú Papp Mátyás jazz-harsonaművésszel
- Koncertek és tárlatvezetés várja az érdeklődőket a Magyar Nemzeti Galéria új sorozatában
- „Egy kép sosem készül el, legfeljebb az ember abbahagyja” – beszélgetés Cakó Ferenccel
- Tíz fiatal zeneművész vehette át az MVM Junior Prima Díját
- Bátor hadvezérként, szeretőként és kutyaként is ábrázolták már Nagy Sándort
- Napóleont és a németeket is elkápráztatta a Hódító Vilmos történetét elmesélő bayeux-i kárpit
- Magyar származású fotóművész és Picasso barátságát mutatja be a Mai Manó Háza
- A poroszok modernebb fegyverzete győzedelmeskedett a königgrätzi csatában tegnap
- Inkább elsüllyesztették a francia hadihajókat a britek, nehogy a németek kezére jussanak tegnap
- Amikor még őstulok sétálgatott a Nagykörúton tegnap
- Bizarr labdajáték jelentette a legnagyobb szórakozást Tikal népének tegnap
- Díjátadóvál zárták az Operaház Szláv szezonját tegnap
- A könyvtárak növekvő népszerűségére mutat rá az OSZK statisztikája tegnap
- Szerelmi csalódásai csak mélyítették Franz Kafka depresszióját tegnap
- Kiváló marketingérzéke is szerepet játszott André-Gustave Citroën sikerében tegnap