A semmibe vett gótokkal vívott háború vetítette előre Róma bukását

A „szíves” vendéglátás

Valens ebben az időben a keleti provinciákban tartózkodott, hogy felkészüljön a perzsák elleni esetleges háborúra, így az eseményeket csak némi késéssel tudta befolyásolni. A rómaiak nem először telepítettek le nagy számban idegen népességet, noha ekkora tömeggel vélhetően még sohasem kellett megbirkóznia a helyi hatóságoknak. Modern becslések 60 és 200 ezer fő közé teszik a betelepülő gótok létszámát.

A helyi tisztségviselők, különösen Lupicinus és alárendeltjei, a korrupt magatartásukkal csak tovább rontották a helyzetet. A gótok fegyvereit elvileg a Dunán való átszállításuk előtt a rómaiaknak el kellett volna kobozniuk, ám sok gót inkább lefizette a római katonákat, hogy becsempészhessék azokat.

A szerződésben a rómaiak vállalták, hogy biztosítják a betelepülő gótok élelmezését, amíg azok arra várnak, hogy kijelöljék végleges lakhelyüket, ám a hatóságok képtelenek voltak erre.

A helyzetet rontotta az a tény is, hogy Lupicinus és társai a császári kormányzat által küldött ennivalót nem a gótoknak juttatták, hanem egyszerűen eladták a saját hasznukra. A gótok éhezni kezdtek, és a helyzet odáig fajult, hogy a saját gyermekeiket adták el rabszolgának, hogy enni tudjanak.

A gótok átkelése a Dunán

A robbanásveszélyes helyzetet érzékelve Lupicinus összehívta a rendelkezésre álló katonai erőt, és Marcianopolis közelében gyűjtötte össze őket, ahová tárgyalni hívta a gót vezetőket. Ez a katonailag érthető lépés viszont őrizetlenül hagyta a Duna átkelőit, így a még ott tartózkodó gótok akadálytalanul kelhettek át a birodalomba.

Marcianopolisnál a rómaiak és a gótok között kirobbant egy viszály, amikor a római tisztek nem engedték a gótoknak, hogy élelmet vegyenek a város piacán. Ezalatt Lupicinus Fritigernnel és Alavivusszal tárgyalt, de amikor értesült a történtekről, parancsot adott a gót vezérek kíséretének megölésére, hogy túszként tarthassa őket magánál. Fritigern azonban kimagyarázta magát a szorult helyzetéből, és visszatérhetett a népéhez.

A megalázó eset miatt a gótok a megegyezést, amit a császárral kötöttek, felmondták, és el akartak vonulni Marcianopolis alól. Lupicinus üldözőbe vette őket, ám amikor összecsapott a gótokkal, azok legyőzték őt, a seregét pedig csaknem teljesen megsemmisítették.

1. A keleti veszedelem
2. A „szíves” vendéglátás
3. A gót háború
4. A türelmetlen császár csatája
5. A háború vége

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

30. A „harmadik világ”
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Elefántokra vadásztak és férfiakat megszégyenítő módon harcoltak a dahomey-i amazonok
• Az ékszerek és a tigrisek megszállottja volt a britek ellen harcoló Tipu szultán
• Pol Pot a földi poklot hozta el Kambodzsának, a vörös khmerek iszonyú rémtetteket követtek el
• Ellensége jégtömbbe fagyasztott fejét órákon át "hallgatta ki" a karibi diktátor
• Nem mutatott megbánást Gandhi merénylője
• A második világháború végére Hongkong lakossága csaknem a harmadára zsugorodott
• A függetlenség kikiáltásával sem kerülhette el végzetét Rhodézia fehér uralmon alapuló rendszere
• India függetlenségének kikiáltásakor nem volt hajlandó nyilatkozni a csalódott Gandhi
• Míg Gandhi a szellemi, Nehru a mozgalmi vezetője volt az indiai függetlenségi törekvéseknek