2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

A rendszerváltoztatás belülről

2019. június 19. 12:58 Kónya Imre

A rendszerváltoztatás aktív szereplői

A rendszerváltoztatásban – az általánosan elterjedt vélekedéssel ellentétben – igen sokan aktívan kivették a részüket. Nevesek és névtelenek egyaránt. Mindazok, akik független szervezetekben tevékenykedtek, akár legálisan, féllegálisan vagy illegálisan tették azt, és azok, akik részt vettek a független szervezetek kisebb-nagyobb rendezvényein, majd 1988-89-ben a hatalmas tömegeket megmozdító ellenzéki tüntetéseken. Ne feledjük, hogy az Ellenzéki Kerekasztal az ellenzék hívására az 1989. március 15-én felvonuló sokaságnak köszönhette legitimációját, a kerekasztal-tárgyalásokon elért sikereihez pedig a június 16-ai újratemetésen résztvevő tömeg nagymértékben hozzájárult.  Tevékeny részesei voltak a rendszerváltoztatásnak azok, akik beléptek az ellenzéki pártokba, de nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik az MSZMP reformköreiben való részvételükkel gyorsították az állampárt erodálódási folyamatát.  Fontos szerepük volt azoknak, akik 1989-ben a lejáratódott állampárti vezetők visszahívása nyomán megtartott időközi választásokon ellenzéki képviselőket juttattak az állampárti parlamentbe, és akik elmentek a négyigenes népszavazásra, vagy az MDF felhívását követve maradtak otthon.  Végül mindazok aktív szereplői voltak a rendszerváltoztatásnak, akik 1990 tavaszán részt vettek a szabad parlamenti, majd ősszel az önkormányzati választásokon, bárkire is adták voksukat.

Kényes feladat, de nem megkerülhető, hogy egy ilyen áttekintés végén név szerint is említést tegyek azokról, akiket a rendszerváltozás főszereplőinek tartok. Tudom, hogy én, aki belülről éltem át az eseményeket sokat tudok, de elfogult is vagyok. Egy biztos: megítélésemet nem  befolyásolja, hogy annak idején ki volt a barát és ki az ellenfél, s az sem, hogy kinek-kinek a későbbi tevékenységéről mi a véleményem.

Az ellenzék két fő áramlata, a népi-nemzeti és a polgári-radikális ellenzék vezéregyéniségei, Csoóri Sándor és Kis János a rendszerváltozás hosszú évekig tartó előkészítésében játszottak kiemelkedő szerepet. Ők voltak a két áramlat mindenki által elismert vezetői, de mindkét táborból sorolhatnám az „előfutárok” neveit. És itt kell említenem Pozsgay Imrét, azt az állampárti vezetőt, aki – talán részben akarva, de valószínűleg nagyrészt akaratlan – fontos szerepet játszott a pártállami hatalom leépítésében.

Az Ellenzéki Kerekasztalon belül – a teljesség igénye nélkül – az MDF-es Szabad Györgyöt és Sólyom Lászlót, az SZDSZ-es Tölgyessy Pétert és Magyar Bálintot, a fideszes Orbán Viktort és Kövér Lászlót, a kisgazda Boross Imrét, aki Szabad Györgyhöz hasonlóan sajnos már nem érhette meg a harmincadik évfordulót, Varga Csabát, a Néppárt és Vigh Károlyt, a Bajcsy Zsilinszky Társaság képviselőjét emelném ki.

De a sok fontos szereplő közül a legfontosabb Antall József volt. Nem hiszem, hogy lenne olyan, a korszakot jól ismerő történész, aki ezt kétségbe vonná. Antall József dolgozta ki és vitte keresztül azokat a kompromisszumokat, amelyek feloldották az állampárt és az Ellenzéki Kerekasztal között fennálló, áthidalhatatlannak látszó ellentéteket.

1990 után pedig minden gáncsoskodás ellenére, halálos betegségével is megküzdve, demokratikusan megválasztott miniszterelnökként Antall József irányította a rendszerváltoztatási folyamatot, Keletről nyugati irányba fordította, és átvezette az országot a „túlsó partra”.

Jó tudni – hallani és olvasni – hogy Antall József érdemeit ma már hajdani politikai ellenfelei is elismerik. Mert, ahogy Szabad György, az országgyűlés elnöke a miniszterelnök halálának másnapján a parlamentben megfogalmazta: „Egy nemzet halhatatlanságba emelkedő nagyjai – legyen bármilyen tragikus a vég – sohasem szerencsétlenek. De mindig szerencsétlen az a nemzet, amely nem érti meg nagyjait és nem tudja követni irányadásukat. Antall József vetett, hogy ez a nemzet arathasson. Rajtunk múlik, hogy így legyen.”

Antall József beszédeiből készült videó-összeállításhoz kattintson ide.

A cikk a szerző ...ÉS AZ ÜNNEP MINDIG ELMARAD? Történetek a rendszerváltástól napjainkig című könyvének felhasználásával készült.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
A Petőfi szobortól indul útjára a március 15-ei közös ellenzéki tömegdemonstrációCsengey Dénes költő, az MDF elnökségi tagja a Magyar Televízió lépcsőjén 1989. március 15-én mondott beszédét szűnni nem akaró tapsorkán fogadtaAntall József, aki a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások során vált az Ellenzéki Kerekasztal vezéregyéniségévé, valamint Szabad György és Orbán Viktor, akik kezdettől részt vettek az EKA munkájábanAz Ellenzéki Kerekasztal létrejötte megakadályozta, hogy az állampárt egymás ellen fordítsa az ellenzéki szerveződéseket. A képen balról jobbra: Varga Csaba (Néppárt), Antall József és Szabad György (MDF), Orbán Viktor (Fidesz), Tölgyessy Péter (SZDSZ), Boross Imre (FKGP), Vígh Károly (BZSBT)A Nemzeti kerekasztal tárgyalások nyitánya 1989. június 13-ánAz Ellenzéki Kerekasztal MDF által vezetett többsége 1989. szeptember 18-án aláírta a rendszerváltó megállapodástÉletkép az MDF Bem téri székházából 1990. április 9-re virradó éjszaka, amikor megnyerték az országgyűlési választásokatNyers Rezső a Nemzeti Kerekasztal 1989. szeptember 18-ai ülésén. Mellette Gál Zoltán és Pozsgay Imre

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár