Hogyan lett egy merényletből világháború?
2014. július 22. 11:49 Csernus Szilveszter
"Ausztria-Magyarország ennélfogva a jelen pillanattól fogva Szerbiával hadiállapotban lévőnek tekinti magát" - írta Leopold von Berchtold gróf, osztrák-magyar külügyminiszter 1914. július 28-án belgrádi kollegájának, amivel kezdetét vette a nagy háború. De hogyan lett a Monarchia és Szerbia háborújából világméretű konfliktus? Sokan mondják, hogy 1914-re a háború a "levegőben lógott", így a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet csak "kapóra jött", annak hiányában a nagyhatalmak találtak volna más okot is a háborúra. Ám a történelem menete azt szélesítette világméretű konfliktussá: a Szarajevóban 1914. június 28-án, Szent Vid ünnepén eldördült gyilkos lövések olyan események sorozatát indították el, amelyek alig másfél hónapon belül egy addig még sosem tapasztalt háború kitöréséhez vezettek.
Korábban
A császár hajókirándulni indul
Szerbia és a Monarchia konfliktusa olyan sebességgel szélesedett világháborúvá, hogy szinte lehetetlen egyetlen országra hárítani a teljes felelősséget. Ennek ellenére 1919-ben lényegében ez történt, s a tudományos életben máig vita folyik annak kérdéséről (ezeket gyűjti össze: Ormos Mária-Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Bp., 1998). Érdemes leszögezni, hogy a nagyhatalmak közötti 1914. nyári hadüzeneteket tekintve Orosz- és Franciaország látszólag agresszió áldozata lett Berlin és Bécs irányából, míg az antanthatalmak közül csak az Egyesült Királyság volt az, amely nem fogadott, csak küldött hadüzenetet 1914 nyarán.
Az osztrák-magyar-szerb konfliktus Szerbia 1878-as függetlensége óta meghatározó volt a Balkánon, sőt 1908-ban és 1912-ben osztrák-magyar mozgósításhoz is vezetett. A nagyszerb gondolattal a Monarchiában és Belgrádban szimpatizálók együttműködése sem volt titok, ráadásul Gavrilo Princip szervezete, az Ifjú Bosznia ("Mlada Boszna") szerbiai összeköttetéseit is kezdte felgöngyölíteni a merényletet követő vizsgálat. Bár az elkövetők osztrák-magyar alattvalók voltak, és Szerbia felelőssége akkor még nem nyert bizonyítást, a merénylet így is megfelelt a casus bellinek, és ezt az akkori vezetők is tudták.
Egy nappal a trónörökös temetése után, július 5-én II. Vilmos porosz király és német császár ultimátum küldésére bíztatta a Monarchiát, támogatásáról biztosítva háború esetén. Berchtold osztrák-magyar külügyminiszter, a közös minisztertanács elnöke már a július 7-ére összehívott kormányülésen (melyen a két birodalomfél miniszterelnökei mellett a közös pénzügy-, illetve hadügyminiszter és a k. u. k. hadsereg vezetői voltak jelen) számított rá, hogy a Szerbiával való fegyveres összeütközés orosz háborút von maga után. Ez indokolta a balkáni konfliktus diplomáciai előkészítését is, amely a német szövetség biztosítását jelentette.
Oroszország összeurópai kérdésnek tekintette az osztrák-magyar-szerb viszályt, s úgy látta, hogy az nem egyszerűen két szomszédos hatalom ügye. A cári birodalomnak - amellett, hogy balkáni érdekszféráját akarta ilyetén "magyarázni" - annyiban igaza volt, hogy a balkáni konfliktusoknak rendszerint nagyhatalmi beavatkozás lett vége a XIX. században. A Monarchia viszont nem engedhette meg, hogy az oroszok által támogatott szláv és/vagy ortodox nemzetek a gyengeség jelének vegyék a Habsburg trónörökös büntetlen, egy délszláv bűnszervezet által történt meggyilkolását.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/dd4c71d7e065038ad3ed256b5c105d9a.jpg)
A helyzet gyors eszkalálódására ekkor II. Vilmos sem gondolt, mert nem sokkal július 5. után hajókirándulásra indult a norvég fjordokra. A német üzenet után a labda most az osztrák-magyar vezetés térfelén pattogott. A német szövetségi rendszer már ekkor nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis július 17-én Nikola Pašić szerb miniszterelnököt biztosította az olasz kormány, hogy a szerb függetlenség érdekükben áll.
Mérey Kajatán gróf, a Monarchia római nagykövete három nappal ez után figyelmeztette is Bécset, hogy a szövetséges olaszok a helyzetet nem tekintik casus foederisnek, így amellett, hogy legfeljebb jóindulatú semlegességükre lehet számítani, a Monarchia területi terjeszkedését sem néznék jó szemmel. Raymond Poincaré francia államfő ugyanekkor utazott el Pétervárra orosz szövetségeséhez, miközben Edward Grey angol külügyi államtitkár úgy nyilatkozott a német nagykövetnek, hogy "irtózik a nagyhatalmak háborújától". Mindeközben Európa vezetői és közvéleménye feszülten várta az osztrák-magyar reakciót.
Támogasd a
szerkesztőségét!
![2024. nyár: Hírhedt emberrablások](/ih0Ax/article_issue/.275x275/167.jpg)
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
![Egyiptom](/ih0Ax/label/.cut-640x400/1.jpg)
Egyiptom
- Isztambul bukása hozta el a Muszlim Testvériség felemelkedését Egyiptomban
- Néhány állatfajt a kihalás fenyegetett a tömeges mumifikálás miatt az ókori Egyiptomban
- A Nílus egy mára eltűnt mellékága mentén épülhettek a piramisok
- Eltörölte az utókor Ehnaton vallási forradalmát
- Megtalálták II. Ramszesz fáraó szobrát
- A tökéletes naptár nyomában: a szökőnap története
- A Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült az arab államok egyesítésére törekvő Nászer elnök
- Előnyei mellett súlyos károkat is okozott a hatalmas Asszuáni-gát
- Fáraók neve vezette sikerre a hieroglifák megfejtőjét, Jean-François Champolliont
- Sokkolta Kecskemét lakosságát az 1911-es földrengés 14:20
- André Kertész korábban nem látott fotóit is bemutatja a Magyar Nemzeti Múzeum 13:20
- Hatalmas összegért keltek el Napóleon pisztolyai 11:20
- Páváknak és hattyúknak is otthont adott a régi Városliget 10:40
- Szadizmusa miatt apja minden tisztségéből eltávolította Don Carlost 09:50
- Sokáig nem voltak egyértelműek a viharjelzések a Balaton környékén 08:20
- Élete végéig a Habsburgok és a török között egyensúlyozott János Zsigmond tegnap
- Önfejűsége miatt gyakran keveredett konfliktusokba munkája során Gustav Mahler tegnap