Amikor még a krímiek gyújtogatták Moszkvát
2014. március 10. 11:01 Csernus Szilveszter
Korábban
Hruscsov ajándéka
Nyikita Hruscsov pártfőtitkársága alatt, 1954. február 19-én csatolták Oroszországtól Ukrajnához a Krím félszigetet a moszkvai Legfelsőbb Tanács döntése nyomán. Az állami adomány történelmi szimbolikát követett: háromszáz évvel azelőtt a perejaszlavi békében a Bogdan Hmelnyickij vezette zaporozsjei kozákok akkor vetették alá magukat I. Alekszej cárnak (bár ez a Krímet nem érintette, a krími tatárok még sokáig az orosz-kozák szövetség ellen harcoltak). Kérdés, hogy mennyire játszott közre ebben, hogy a pártfőtitkár maga is ukrán volt, sőt Sztálin idején a kommunista párt ukrajnai vezetője is.
Az 1954-es döntésnek a földrajzi és gazdasági logikán túl több oka is volt. Vannak, akik a „holodomor” és a világháborús gyötrelmek gyógyírjaként tartják számon az adományt. Erre utal Hruscsov híres 1956. februári „titkos beszéde is”, amelyben többek között Sztálin kitelepítési politikáját bírálta; szavai szerint a Generalisszimusz az ukránokat is deportálta volna, ha „nem lettek volna olyan sokan”. Arra Kun Miklós történész is felhívta a figyelmet, hogy az ukrajnai mesterséges éhínségnek nemcsak a kolhozosítás erőltetése volt a célja, hanem hogy a megüresedett vidékekre a hatalomhoz lojálisabb oroszokat telepítsenek be. Ennek hatása ma is látszik Ukrajna demográfiai térképén.
A ma már nyilvános dokumentumok szerint Hruscsov a Sztálintól örökölt „tatár-problémát” is így akarta Ukrajnára tolni. Az ukrán emigránsok viszont támadták a döntést, mondván, Moszkva így akarja tovább növelni az oroszok számát Ukrajnában. Mivel a Krím már akkor orosz többségű volt, ez utóbbi sikerült is, ami napjainkban az orosz-ukrán konfliktus egyik gyökere. Még 1918. november 7-én is, amikor a kijevi Rada deklarálta Ukrajna önálóságát, a Krímet nem tekintette Ukrajna részének. A nyugat-németországi ukrán emigráns kormány 1954 után pedig deklarálta, hogy „a Krím önrendelkezése csakis a krímiek kezében van”.
Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és műödtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
17. A polgári átalakulás programja és megvalósulása a 19. századi Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- Az öntörvényű Garibaldit két magyar bajtársa is segítette a szicíliai partraszállásában
- Újjáélesztette a hazai szabadkőművességet a „dualizmus kultúrpápája”
- Egyedülálló módon megbecsülte gyárának alkalmazottait Ganz Ábrahám
- Elismert régész és szabadkőműves is volt a "dualizmus kultúrpápája"
- A fogságból is megszökött a magyar statisztika atyja, Keleti Károly
- Veszteséges pénznyelőből jövedelmező ágazattá tette a magyar vasutat Baross Gábor
- Sokallta Bosznia megszállásának költségeit, ezért lemondott a miniszterségről Széll Kálmán
- 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
- Egy „második kiegyezés” juttatta hatalomba a Generálist és mamelukjait
- Visszautasította a bárói címet a gőzgép forradalmasítója, James Watt 19:05
- Illegális másolás miatt indították el az első számítógépes vírust 18:05
- Udvari intrikák és leszámolások vezettek a Perzsa Birodalom hanyatlásához 16:05
- Medici Katalin megelőző csapásként lemészároltatta a hugenottákat 15:09
- Golda Meir békében és háborúban 10:35
- Mit adtak nekünk a rómaiak? 09:50
- A kollektív bűnösség elve alapján telepítették ki a magyarországi németeket 09:05
- Festmény és színdarab is megörökítette a Kossuth hídat, ami az új kezdet szimbóluma lett tegnap