1945: merre tovább, Magyarország?

Mit akartak a kommunisták '45-ben?

Volt forgatókönyve a hatalomátvételre 1945-ben a Magyar Kommunista Pártnak, amelynek bizonyos mértékig demokratikus magatartást kellett tanúsítania a tömegbázis megteremtéséhez, illetve a hatalom megtartásához – fogalmazott Demokráciafelfogások és valóság című előadásában Feitl István, a Politikatörténeti Intézet főigazgató-helyettese. A bizonytalanságot az szülte, hogy senki sem tudta biztosan, meddig tarthat az átmeneti állapot, ráadásul az MKP 1944-ben nem árulta el, hogy szocializmust akar, szemben például a szociáldemokratákkal, akik azt mondták: ma demokráciát, holnap szocializmust. A kommunisták célja a sokat hangoztatott népi demokrácia volt, amely valójában a proletárdiktatúrát jelentette, hangsúlyozta a szakember.

Ahogy arra Feitl István is utalt, az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány legitimitása erősen kérdéses volt. Kiemelte, hogy a kisgazdapárt hatalmas demokratikus tömegmozgalmat hozott létre, 800 ezres tagsággal, ami azért figyelemreméltó, mert a kommunistáknak, a szociáldemokratáknak és a Nemzeti Parasztpártnak összesen nem volt ennyi tagja. Ahogy arra előadásában rámutatott: a kommunisták nem annyira szélesíteni akarták a demokráciát, mint inkább kirekeszteni a társadalom nagy csoportjait, így például a középosztályt és a hagyományos értelmiséget. Feitl István szerint a magyar demokrácia csírái erőteljesen megmutatkoztak 1945-ben, ugyanakkor a kommunista térfoglalás idején már a válság jelei is érzékelhetőek voltak.

Zinner Tibor, a VERITAS Történetkutató Intézet kutatócsoport-vezetője előadásában arról beszélt, hogy ma sem tudunk teljesen őszintén szembenézni a népbíróságok ténykedésével. Felidézte, hogy a népbíróságokat azért hozták létre, hogy a győztesek felelősségre vonják a második világháború idején általuk háborús és népellenes bűnöknek minősített cselekmények elkövetőit. A népbíróságok rendszerét a 81/1945. M. E. számú rendelet hozta létre, amit 1945. február 5-én hirdettek ki.

A népbíróságok intézménye egy két szintű szerv volt, amely "nem jogi, hanem politikai bíróság" lett. A felelősségre vonás 1945 februárjában az Oktogonon két nyilvános akasztással kezdődött és 1950. április 1-jén ért véget, ám az ügyek túlnyomó része 1948-ra már lezárult. Zinner Tibor adatai szerint a népbíróságok összesen 26 997 főt ítéltek el, 477 halálos ítéletet hoztak és ténylegesen összesen 189 embert végeztek ki. Ez azt jelenti, hogy a lakosság minden 15-17. tagját marasztalták el a második világháborút követő felelősségre vonások során.

1. „Hogy süllyedt bennszülötté ez a nagy középkori nemzet?"
2. Elveszik az ezeréves magyar szupremácia
3. Mit akartak a kommunisták '45-ben?
4. De iure is megszállt ország
5. Etnikai tisztogatás volt a pozsonyi magyarok deportálása

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

17. A náci Németország jellemzői
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
• Már 1918-ban lépéseket tett az egyesülés felé Németország és Ausztria
• 12 ezer, Argentínában élt náci nevét tartalmazó listára bukkantak
• Tökéletes ürügy volt a szabadságjogok megszüntetésére a Reichstag felgyújtása
• A háború utolsó napjaiban megpróbálta átvenni Hitlertől a hatalmat Hermann Göring
• Máig nem tudni pontosan, hány roma áldozata lehetett a holokausztnak
• Miért foglalkoztatták az ikrek az embereken kísérletező náci tudósokat?
• Két falu teljes kiirtásával bosszulták meg Reinhard Heydrich halálát a nácik
• Elhunyt a sobibóri haláltábor utolsó túlélőinek egyike